Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (19. rész)

Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (19. rész)

Előadóestek, szerkesztés, zene.

Miért mond valaki verset? Miért érzi szükségesnek azt, hogy több hónapos  felkészüléssel, olvasással, tanulással elkészítsen egy műsort, amire csak néhány tucat ember kíváncsi? Ilyen és hasonló kérdésekre csak azt a banális választ lehet adni, hogy azért, mert mondanivalója van. Igen, egyéni szemlélettel, egyénileg választott témával, költővel, íróval, publicistával és saját művészi hanggal kíván szólni a szülőföldről, a hitről, a nemzetről, a hazáról és a világról. Németh Kati az önálló előadóestjeinek összeállítására sajátos módszert dolgozott ki. Ennek a vezérfonalát mindig a mondanivaló és a téma határozta meg. Ez a „műsorban gondolkodás”, ami azt jelenti, hogy a kiválasztott témával vagy költővel kapcsolatban minden hozzáférhető anyagot elolvas, hogy hiteles képet tudjon alkotni és felmutatni. Ez csak akkor lehet, ha az előadóművész nem a csontig lerágott, politikailag naponta idézett versekkel szól, hanem megkeresi azokat a gyújtópontokat, amelyek ott parázslanak, melegítenek az életmű egészében és annak a leglényegesebb gondolati elemeit hordozzák.

A hat önálló est három nagy témakörhöz kötődött:

- Erdély és a szülőföld,

- a hit és a kereszténység misztériuma,

- az ember  társadalmi és kozmikus léte.

 Mindehhez a verseket úgy válogatta, hogy ezek a témák valamilyen szinten minden műsorában fellelhetők. A műsorok terjedelmét az a jól ismert pszichológiai törvényszerűség határozta meg, hogy az ember koncentrált figyelme legfeljebb 50 percig tartható fenn. Valamennyi műsor ezen a kereten belül volt.

Eldöntendő az, milyen szerepe legyen az irodalmi műsorokon a zenének, milyen elvek alapján válogasson az előadó a zeneirodalomból? Mi az, ami József Attila, Pilinszky János vagy Dsida Jenő költészetének érzelmi világával a leginkább összhangban van, vagy azokkal kapcsolatot teremt Olyan zeneművek kiválasztása, ami hangulatilag, érzelmileg közel áll az előadott versekhez és azok gondolatvilágával egyező asszociációkat válthat ki a közönségből. Az  egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogy a két hangsúlyozottan Erdély tárgyú műsorban a népdal legyen a domináns zenei elem. Ugyanígy magától értetődő volt, hogy a Jézus, a fájdalmak embere, című lírai passióban  Johann  Sebastian Bach Máthé passiójának  monumentális befejező kórusa, a Kyrie szólal meg. Élő  zenei kíséretre az Erdély témájú műsorokban, majd a Pilinszky esten került sor, utóbbin Kosztin Szabó Éva, a Nagyváradi Filharmónia hegedűművésze Johann Sebastian Bach: d-mol partitájából játszott részleteket.

Hogyan és mikor szólaljon meg a zene? Figyelembe véve azokat a pszichófiziológiai törvényszerűségeket, ami az érzékeléssel és észleléssel szorosan összefügg, elvetettük azt a rossz divatot, hogy a verssel egyszerre  zene (vagy bármilyen más hanghatás) szóljon. Két ugyanarra az agyközpontra ható inger ugyanis egymást mindig gyengíti vagy ki is olthatja. Ilyenkor az ember vagy az egyikre, vagy a másikra figyel. Egyes színházi rendezők a színpadi hatás felerősítésére átvették a filmművészetből  a kísérőzenét, és nem számoltak azzal, hogy a hanghatás felerősítheti a vizuális élményt, de a szövegmegértést nem. Annak csak akadálya lehet. Az nem segíti a költői üzenet befogadását, sem az előadóművészt, ha a szövegmondás alatt zene szól. Még a legjobban választott kísérőzene is, csak csökkenti a vers befogadásának intellektuális képességét, és összemossa a különböző érzelmeket. Ezért mi úgy gondoltuk, hogy a zene vagy a műsor kezdetén és az egyes szünetek között az érzelmi hangulat, a befogadó készség megteremtésére kell szolgáljon, vagy ha népdal, külön része kell legyen a műsornak.

Gondolatok, felkészülés, műsortükör

A színház kollektív művészetével szemben a pódiumon egyetlen embernek kell megteremtenie a katarzist. Minden műsor többhónapos felkészülést igényelt, ami az életmű megismerésén és a versek kiválasztásán túl, az előadandó szövegnek  aprólékos kidolgozásából állt. Itt nem lehet sem a dramaturgi munka hiányosságaira, sem a rendezőre, sem a partnerek hibáira hivatkozni, hiszen minden   az előadó-művész munkájától függ. Ez azt jelenti, hogy a művész egyedül dolgozik a felkészülésnek minden szakaszában, egyetlen műsorba sűríti  elképzeléseit, gondolatait, a választott költőről vagy a választott témáról.  Minden műsor koncepciójának vezérfonala, hogy abból kiderüljön,  mi az előadó  véleménye a költőről, miért fontos, hogy éppen a választott költő verseivel valljon a világról. Miként hangolódnak össze, rezonálnak a költő versei az előadó érzelmi világával. Olyan verseket választott az életmű egészéből, amelyek megfeleltek ennek az alkotói szemléletnek. Azért, hogy a költői szöveggel azonosulni tudjon és az áthatolhasson az előadó lényén, minden verset  kézzel leírt, és azokat, akár egy drámai alkotást, egyenként is felépítette  versmondási szempontból. Külön bejelölte azt, hogy egy adott műsorban vagy egy adott versben  hol vannak  a „drámai csúcspontok”, milyen legyen az előadás ritmusa, a szünetek, a hangsúlyok  Szempont volt annak rögzítése, hogy melyik vers  hordozza a három részre tagolt műsorokon belül a legfontosabbnak tartott költői gondolatot az emberi létről, az embernek az univerzumbeli helyzetéről. Nyilvánvaló, hogy az olyan versek, mint Pilinszky János Apokrif vagy József Attila Eszmélet című verse az előadóestek csúcspontjai voltak. Teljesen egyedül készült fel az előadásokra és a zenét is maga válogatta.  Trifán Lászlóval  konzultálva döntött az előadás képi világáról. A műsorokat magam is csak a főpróbán láttam és ott jegyeztem le azokat az észrevételeket, amit az egyes versek előadásával, azok ritmusával, hangsúlyaival kapcsolatban fontosnak találtam. Ezek igencsak szigorú kritikai megjegyzések voltak, amit ha helyesnek vélt az előadó,  beépített az előadásba.

                                                                        *

Minden pódiumműsorra meghívót készítettünk a Literator nyomdában, amin egy a témához kötődő mondat mottóként  szerepelt. A továbbiakban az előadóestek műsortükrét közöljük. Úgy gondoltuk, azok számára, akik ez iránt a műhelymunka iránt érdeklődnek, három műsornál részletesen is bemutatjuk azokat a dokumentumokat, amelyek az egykori jegyzetlapokon szerepelnek.

Néhány előadóesten hang, illetve videofelvétel is készült. Ezek  nem  csúcstechnikával készültek, de dokumentum értékűek. Azok számára, akik e könyv elolvasásán túl, szeretnék e műsorokat meghallgatni, talán érdekesek.

Valamennyi előadóestre meghívót vittünk a helyi sajtónak. A sajtó reakcióját minden műsor bemutatásánál Visszhang címmel közöljük.

                             TAVASZ ITTHON ÉS MINDÖRÖKKÉ

       Montázs Bokor András írásaiból, erdélyi magyar népdalokkal.

     „Teremni csak ott tudsz igazán, ahová a gyökereid kötnek. És teremni                 köteles      vagy akkor is, ha megszökött alólad a föld”.

                                                                                ( Bokor András)

Két évvel a halála után, 1996 májusában  került bemutatásra a korán elhunyt és rendkívül eredeti hangú, sajátos világlátású publicista barátunknak Bokor Andrásnak a Két némaság között című könyvéből összeállított műsor. Az anyagot jól ismertük, hiszen az írásokról nem egyszer már az őket ihlető gondolat születése idején is szót váltottunk, majd később Németh Katit kérte fel  kötetének a szerkesztésére. A szerző több száz írásából egy olyan montázs készült, ami híven tükrözte a Bihari Napló egykori főszerkesztőjének haza és szülőföldszeretetét, mélységes kötődését .ehhez a földhöz.

Műsortükör

Éhe és csömöre a szónak

Van hatvan sorom

- Repülj madár repülj (Népdal)

Adj esélyt!

Nem vagyok hajlandó félni

 - Ha folyóvíz volnék (Népdal)

Emberszagot érzek

Társkereső

- Szivárvány havasasán (Népdal)

Rög a röghöz

-Erdők, völgyek, szűk ligetek (Népdal)

E földben gyökerezünk

Erdély Erdélyben van

Tavasz itthon és mindörökké

- Elmegyek, elmegyek... (Népdal)

És mégis való igaz

Előadás: 1996. május 30-án a Tibor Ernő Galériában.

                                 ”E földben gyökerezünk”

Sajtóvisszhang:

In memoriam Bokor András

A kiváló publicista, lapunk néhai főszerkesztője csütörtökön lett volna 45 éves. Két éve már hogy nincs köztünk. Tegnapelőtt egy kis műsor keretében emlékeztek meg róla a Tibor Ernő Galériában. Németh Katalin Bokor András írásaiból olvasott föl mély átéléssel, néhány székely népdal eléneklésével teremtve hangulati ívet a szövegek közé, amelyek jobbára a szülőföld szeretetéről, a helytállásról, a gyökerek tiszteletéről, a szeretetről, a barátságról szóltak a szerző elkötelezett humanizmustól áthatott szókimondó modorában. Sajnos, csupán kéttucatnyian voltak kíváncsiak a különben kissé szomorúra sikeredett  rövid fölolvasó-emlékező műsorra.

(D.L.)

Bihari Napló