Adam de Saint-Victor: A kereszt
dicsérete (Sík Sándor ford.)
Strassburgi Hugó: Szűz Mária
dicsérete (Sík Sándor ford.)
Ölbey Irén: Szent Lászlóhoz
Himnusz Szent László királyról
(12. század)
Tűz Tamás: Mária menybemenetele
Áprily Lajos: Útravaló
Dsida Jenő: Templomablak
Fáy Ferenc: Kánikula
József Attila: Nem emel föl
Bukj föl az árból
Négykézláb másztam
Pilinszky János: Panasz
Reményik Sándor: Kegyelem
Boldog
testvérünk
Lefelé menet
Öröktűz
Szeretnék példát venni Róla
*
Valamennyi műsoromnak
látványtervét Trifán László készítette, és ő javasolta azt is, hogy legalább
hangfelvételt készítsünk. Az ő előrelátásának és lelkiismeretes munkájának
köszönhetem, hogy e könyvhöz mellékelni tudjuk az egykori élő előadások
felvételét. Ezeket szintén Trifán László készítette. Azoknak ajánljuk, akik a
versmondás iránt behatóan érdeklődnek és ezért elviselik a háttérzajt. Az előadóesteken,
noha szinte valamennyi vers szövegét tudom, mindig egy nyitott mappa volt
előttem, elkerülendő a szövegtévesztésnél bekövetkező zavart.
Verset mondok
A Dsida műsoromnál is így volt
ez, amikor már csak egyetlen, alig látó szemem maradt. A mappát ki sem
nyitottam, fejből mondtam a kedvenc, számomranagyon is időszerűvé vált Dsida verssorokat:
Ó, titkok titka:
a földön itt lent
belülről nézzen
mindenki mindent,
szemet és szívet
és harcot és békét! -
Áldja meg az Úr,
áldja meg az Úr
a belülről látók
fényességét!
Zárszó
A könyv végére érve joggal
kérdezheti az olvasó, mi értelme volt megírni mindezt? Miért kellett az
időnket, a pénzünket, az energiánkat arra áldozni, hogy a színházi
kísérletünkről ilyen részletesen írjunk és azt átnyújtsuk a színjátszás
irántérdeklődőknek? A válasz egyszerű.
Színházszeretetünk nem egy múló fellobbanás volt és nem egy időleges hobby,
hanem egy életre szóló elhivatottság, amit nem anyagiakért, politikai,
társadalmi elismerésért végeztünk. Köszönhetően annak, hogy minket
eltanácsoltak e pálya hivatásos művelésétől, profiként soha nem kellett
kiábrándulnunk a színjátszásból,úgy élt
bennünk örökké, ahogy kamaszkori élményvilágunkban e művészet szolgálatát
megálmodtuk. És mindig kedvünkre szolgálhattuk. Ez a szolgálat több volt, mint
munka, több volt, mint intellektuális öröm és esztétikai gyönyörűség. Az
életünket úgy töltötte ki, hogy a kenyérkereső tanári munka mellett,
szellemileg a színház világában éltünk. A tanári munkánkba időnként bevittük a
színházat, a színházi szemléletünket viszont áthatotta a tudományos ismeretek
által megalapozott művészi megközelítés. Megtanultunk úgy gondolkodni a
színházi előadásról, hogy szem előtt tartottuk a hatás művészetpszichológiai és
szociológiai paradigmáit.
E könyv egyben az elismerés jele a hajdan
velünk játszó, alkotó-társaknak.Kötelességünknek éreztük azt, hogy pontos és hiteles képet mutassunk fel
egy korszakról, amiről — a nagyváradi műkedvelő színjátszás történetéről nemrég
megjelent könyvben — azt írták, hogy az a nagyváradi magyar műkedvelő
színjátszás hanyatló korszaka volt. Bizonyítsa ez a könyv és a benne idézett
kiválóságai a hajdani médiának, hogy még azokban a nehéz időkben is lehetett
Nagyváradon országosan elismert, díjazott és számon tartott magyar „kísérleti
színházat” teremteni.
Liszt zenéjével (Consolation) indult szerda délután S. Németh Katalin
Dsida Jenő-estje, melynek során a fiatalon elhunyt erdélyi költő életművének
keresztmetszetét hallhattuk. A 20. század első felének erdélyi klasszikusa
lélekig lehántott mindennapok örök üzenetével szólította meg a Tibor Ernő
Galéria törzsközönségét S. Németh Katalin hangján, főként azért, hogy
figyelmeztessen. Figyelmeztessen arra, hogy a költő élete és napjaink között
eltelt nyolc évtized nem sokat változtatott az ember lelkén, hogy akkor is most
is az őszinteség, ugyanakkor a meg nem értettség, szeretetnélküliség jellemezte
és jellemzi a poétát körülvevő világot.
Az előadóest során az
emberiség dimenziójává tágult a templomablak, nagycsütörtökön talán mindenki
elaludna a kocsárdi állomáson, hiszen talán csak a Megváltó érti meg ezt a felemás 21. századot. Kozmikussá,
Nap-Hold képpé hatalmasodott a vallomás is. Az erdélyiség fő jellemzője a
vallásosság, ugyanis ez tartott meg népet-hazát annyi koron át. A transzilván
tudat versei is hangot kaptak az esten. Pálma és örök dicsőség szavát, az
emberi halandóság kettősét tolmácsolta S. Németh Katalin mérnöki pontossággal
megszerkesztett műsora.
Tüzes Bálint
(Reggeli Újság)
S közben dalolok az égről,
pálmás, örök dicsőségről,
*
Az egymásnak elmondott véleményen
és kritikai megjegyzéseken túl, néha
kaptunk méltató szavakat teljesen kívül álló, majdhogynem idegen, de kompetens
személyektől is, akiknek az előadások CD
felvételét küldtük el. Példaként alább közöljük az erdélyi irodalom kiváló
ismerőjének, Lisztoczky Lászlónak, Dsida-kutatónak és az Egri Dsida Jenő Baráti Kör elnökének elektronikus levelét.
Kedves Katalin!
Most hallgattam meg a Dsida
műsorát és nagyon tetszett.
Hálásan köszönöm, hogy
elküldte. Nagyon jó az összeállítás, a zene megválasztása is. Kerek egész a
műsor, belső rendje, logikája, szerkezete tökéletes, hű és méltó Dsidához.
Előadásában az egyszerűség az
eszköztelenség, a pontos, hibátlan versértelmezés ragadott meg leginkább.
Örültem, hogy estjén olyan sokan egybegyűltek a „Pece-parti Párizsban”.
Köszönöm és további sok sikert
kívánok nagy szeretettel:
„Nappal hold kél bennem s ha kinn van az éj – egy nap süt idebent”
(József Attila)
Jegyzetek:
• A József Attila est műsorát az
ESZMÉLET köré kell felépíteni!
-a Mindenség, mint végtelen és a végtelen magány
egymásba ötvözése,
-az abszolút űr érzete,
-az abszolút teljesség vágya.
A semmibe hullás rettenete és a
makulátlan teljességű
I. Értelembe>
II. Szeretetbe>menekülés
III. Istenbe>
———
• A szeretet kétségbeejtő hiánya
József Attila költészetében. Ő az a szerencsétlen, akit nem szerettek.
- „Azért bántották , mert nem tudták elviselni, hogy nem szeretik”.
- „Olyasmiket tett, amit ha szerették volna, soha nem tett volna meg”.
-„Amíg a világ ilyen veszett, én irgalmas leszek magamhoz”. (József
Attila)
———
• A gondolkodó,
- a reményvesztett,
- az Istenbe kapaszkodó
József Attila,
- a gondolatiköltészetéből:
" Amíg a
világ ilyen veszett, én irgalmas leszek magamhoz”.
Örökkön háborog a tenger
Istenem én nagyon szeretlek
Elégia
Levegőt!
———
• József Attilaláng-tragikum
„A fájdalom zsenije és az értelem vértanúja” volt .(Bálint György)
„Nem szolgálhatta már az igazságot, ezért meghalt érte”. (Bálint
György)
„Az örök hiány köszörűjén” .(Nagy László)
„József Attila a legbonyolultabb és a legegyszerűbb, a legmélyebb és a
legtörékenyebb, a legsúlyosabb és a legátlátszóbb.” (Pilinszky János)
———
• 1937
Depresszió, betegség,
hányatottság
-a lét nagy átfogó kérdései,
-időszembesítő,
-önmegszólító,
-(gyermek-felnőtt) – (nő-anya) párhuzamok
A halál hitelesítette minden
egyes sorát, verseit már soha többé nem tudjuk borzongás nélkül olvasni.
———
Ime, hát megleltem hazámat
-búcsú a szépségtől,
-búcsú az élettől.
Talán eltűnök hirtelen
-ifjúság,
-szabadság,
-öröklét.
(gyengéden, finoman burkolja be a
szomorúságot)
Halála szörnyű volt és szép, mint
a vértanuké.
———
Bartók Béla: Négy siratóének
(zongora)
———
Műsortükör
I. rész
Zene: Bartók
Béla III. zongoraverseny (részletek)
Nem én kiáltok
Milyen jó
lenne nem ütni vissza
Tél
Tedd a kezed
Áldalak búval,
vigalommal
Mióta elmentél
Mint gyermek
Reménytelenül
Elégia
Zene
II. rész
Eszmélet
Kirakják a fát
Levegőt
Zene
III. rész
Thomas Mann
üdvözlése
Nem emel föl
(A kínhoz...)
Kiáltozás
Bukj föl az
árból
Miben
hisztek...
(Négykézláb
másztam...)
Előadások:
2005. május 27-én Tibor Ernő Galéria.
2005. november 11-én Tibor
Ernő Galéria.
„Igy
iramlanak örök éjben kivilágított nappalok”
Kettőnk alkotói együttműködését példázandó,
bemutatjuk azokat a részletekbe menő megjegyzéseket, hangsulyokra (aláhúzott
szavak), ritmusra vonatkozó tanácsokat, amelyeket a József Attila-est főpróbája
után mondtam, illetve, amiről a versek kapcsánbeszélgettünk.
1. Nem én kiáltok
-( jól elkülöníteni a címet, az utolsó sort erőteljesen!)
2.Milyen jó lenne nem ütni
vissza
- (közvetlenül a közönséghez.)
3.Tél
- (az utolsó két sor erőteljesen felszólító legyen.)
4. -
5. Áldalak búval vigalommal
- (játékosan.)
6. –
7.Mint gyermek...
- a „micsodát”szóhangsúlyosabb.
8. Reménytelenül
- ...”biccent nem remél”
9. Elégia
- „önnönmagadra, eredetedre”
(fokozni!!!)
- „itt készül, itt minden csupa...”
- „itt a lelkek” ...
- „rakodtabb tájakról idevont”
- „Itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz, magaddal is csak itt
bírhatsz ...”
10. Eszmélet
- „Úgy éreztem, ez a rend”
-„ügyeskedhet, nem fog a ...”
-„ami van,széthull darabokra”
-„törvényt szőtt a múlt szövőszéke
- „a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek, mint a rácsok!”
- „Az meglett ember”
-„Láttam a boldogságot én” (gúnyosan)
-„Én állok minden fülkefényben, én könyöklök és
hallgatok.”
11. Kirakják a fát
- „Tőletek féltem” ???? (önmagának is érthetetlenfélelem)
12.Levegőt!
- „nem hittem létet, hogy könnyebben ... sem népet, amely retteg...”
(több erővel)
- „nem oly becses az irhám”
13. Thomas Mann üdvözlése
- „te jól tudod...”
- a „honnan uszulnak ránk”-tól fokozni!
14. Nem emel föl
- „fogadj fiadnak Istenem”
15. A kínhoz...
- „amazon lesz minden fájdalom”
16. Kiáltozás
- (közvetlenül a közönséghez
szólni)
17. Bukj föl az árból
- „hisz hogy ily ártatlan...
az a pokolnál jobban...”
18. Miben hisztek?
19. Négykézláb másztam
- „hogy lesz még erő...”
(Végig szemkontaktust teremteni
és tartani a közönséggel).
Sajtóvisszhang:
Költői est.
Németh Katalin József Attila-estjét tekintették meg az irodalombarátok
péntek délután a Tibor Ernő galériában. Elhangzottak többek között olyan
közismert költemények, mint Tedd a kezed, Eszmélet, Thomas Mann üdvözlése, vagy
az Elégia. Az együttlétet Bartók Béla III. Zongoraversenyének magnóról elhangzó
részletei tették meghittebbé.
Foto: Ciucur L. Antonius
(Bihari Napló)
Felemelkedni eszméletig
S. Németh Katalin műsora után
„Nappal hold kél bennem s ha
kinn van / az éj, egy nap süt idebent” – ezt az idézetet olvashatta a Tibor Ernő galériába eljött szépszámú
közönség várad avatott amatőr versmondójának műsora előtt/alatt az obligát
József Attila portré mellett. A gondolati tartalom hangsúlyozása felé vezető
műsor hangulatát csak elmélyítette azene.
Bartók életművéből a könnyebben érthető, lírai töltetű részek emelték ki azt a
József Attila-i üzenetet, hogy az élet-eszmélet-szerelem-ember, akár egymás
szinonimái, meghatároznak bennünket. Ismert és ritkábban hallott költemények
követték egymást, szám szerint 19, és akár szimbólumnak is felfogható, hogy
éppen a tizedik helyen hangzott el az Eszmélet
című gondolati vers. Ritkábban hallhatók a Miben hisztek?, Bukj fel az árból, Négykézláb másztam költemények.
A tömör, már-már sokkoló műsor megszerkesztettsége az, amire joggal figyelhet
fel a néző. a pontos szövegmondást és az átélés miatt néha el-elcsukló előadást
megérdemelten követte hosszú vastaps.
Nem tiszte a tudósítónak kérdezni, de József Attila-év fele táján mégis
kikívánkozik: hol vannak az évtizedekkel ezelőtt annyira kedvelt előadóestek,
amikre öröm visszaemlékezni, és amelyek sokszor évekig, sőt évtizedekigvonzották az időközben megújult közönséget?
Netán a versmondók, az erre szakosodott színészek fáradtak el? Mindenesetre az
évből még jócskán tellene...
Tüzes Bálint
(Reggeli Újság)
Az én József Attilám
A művelődés és a tanulás ünnepe című rendezvénysorozat keretében Sebed a világ címmel József
Attila-emlékestre invitálta a irodalombarátokat a Bihar Megyeiés Nagyváradi Civil szervezetek szövetsége
(BINCISZ). Németh katalin péntek este tartotta meg előadását a Tibor Ernő
galériában.
Fleisz János BINCISZ- elnök köszöntő beszédében a felnőttoktatás
fontosságáról, valamint a képzés kereteinek a megteremtéséről szólt, megemlítve
a rendezvénysorozat eddigi állomásait. Rámutatott: csak öntudatos, egymásra
figyelő, múltját féltő közösségnek van jelene és lesz jövője, majd azon
reményének adott hangot, hogy e tekintetben helyesek, eredményre vezetők a
nagyváradi törekvések.
Németh Katalin a hivatalos megnyitót követően adta elő az általa
kiválasztott három fejezetbe tagolt tizenkilenc József Attila –verset. Az első
részben főként a póéta legkorábbi költeményei kerültek. Ezeket a későbbi
tragédiát előrevetítő, mély gondolatiságú szerelmes vallomások egészítették ki,
így az Mióta elmentél című. A
produkció második blokkját egyértelműen az eszmélet uralta. Az ebbe a csoportba
sorolt versek –mint például a Kirakják a fát – arról tanúskodnak, mennyire
vérző, gyógyíthatatlan sebet ejtettek a József Attila lelkén a siralmas
életkörülményekből fakadó gyermekkori élmények. Az est záró részében zömmel az
1937. év termései hangzottak el.
„Bartók Béla zongoraversenyei közül azért pont a harmadikra esett a
választásom, mivel műsorom üzenetét mind közül ez tolmácsoltja a
legkifejezőbben, az Elégiához pedig
különösképpen kapcsolódik” – nyilatkozta lapunknak Németh Katalin. Úgy vélte,
József Attila felülemelkedik a világirodalom valamennyi képviselőjén, az
egyetemes művelődéstörténetben betöltött szerepe pedig Mozart vagy Bach
nagyságához hasonlítható.
Számomra olyan ő, mint másoknak Bach, akiről csodálói azt tartják, hogy
az isteneknek komponált” – fogalmazott Németh Katalin, beismerve: nem volt
könnyű kiemelnie József Attila remekművei közül azt a tizenkilencet, amelyeket
péntek este elszavalt. „Akit bemutattam az az én József Attilám” .- mondta,
utalva arra, hogy a válogatást az Eszmélet
köré építette fel, amelynek mondanivalója egyre aktuálisabb. A vers, aharmóniára, szépre és az örök érvényűre vágyó
költő kétségbeesett kiáltása, amely akkor hangzik el, amikor megszületik a
felismerés: hiába keressük kutatjuk eme értékeket a társadalomban, hisz azok
onnan már régen kivesztek.
Németh Katalin egyéni műsoráról egyébként hangfelvétel is készült. A CD
azonban szabad árusításban még nem kapható.
G.(urzó) K(lára). E.(nikő)
Reggeli Újság
”Áldalak búval, vigalommal”
Vastaps a Tibor Ernő galériában
József Attila-est. 100 éve született. Körül a fehérre meszelt
pincegaléria. A szemközti falon a költő képe és sora. Nézzük és értelmezzük.
Várakozás csendje. Majd Bartók zenén közeledik. Itt lesz mindjárt. Senki nem
tartja illőnek akár meg is moccanni.
A szavalóművésznő már rég a költő képe alatt ül, magában őt megidézve.
Tisztelettel. Majd megjelenik őbenne. Mindvégig, bő órán át. Látszólag nagyon
egyszerű, lepárlott eszközökkel, valójában az emberi értelem és érzelem minden
finom rezdüléséét önmaga adta természetes kifejező hangnemben. Németh Katalin
József Attila homloka mögé bújt, a lelkébe rejtezkedett és onnan értelmezte a
világot: az ember szeretetre, igazságra, szabadságra, tisztaságra sóvárog. És
sajog.
Megilletődtem attól, hogy azt kaptam, amit vártam: József Attilához méltó
tolmácsolást. Csodálatosan hiteles értelmezést. A költővel való teljes
azonosulást. Mintha magával József Attilával töltöttem volna közel másfél órát.
Találkozhattam vele legteljesebben, legbensőségesebb tolmácsolásban.
Összegeztem, itt senki nem beszélt, egy szó sem esett József Attiláról.
Magával József Attilával találkoztunk. Maga József Attila beszélt. Magamagáról.
Szellemi érzelmi élményben volt részünk. Lélegzetvisszafojtva együtt figyelt a
hallgatóság. A hosszantartó taps nemhogy szűnt, vastapssá változott!
„Azoknak ajánlom, akik édesanyánkhoz, kicsiny Erdélyhez nagy bajában is
mindíg hűségesek voltak.”
(Kós Károly)
Műsortükör:
Ének
Áprily Lajos:
Tetőn
Áprily Lajos:
Láthatatlan írás
Horváth István:
Erdély
Dsida Jenő:
Erdély
Király László:
Valahol ott
Farkas Árpád:
Apáink arcán
Ének
Berde Mária:
Mezőség
„Ó, édes táj! Ó, nagycsöndű Mezőség!”
Kiss Jenő:
Kurgán
Király László:
Aszály
Áprily Lajos:
Halálpatak
Bartalis János:
Szavak
Ének
Áprily Lajos:
Beszélgetés a földdel
Magyari Lajos:
Van olyan föld...
Reményik
Sándor: Halotti beszéd a hulló leveleknek
Bokor András.
Erdély Erdélyben van
Ének
Zene: mezőségi, kalotaszegi,
székely és csángó népdalok.
Közreműködött: Papp Zsuzsánna és
Miklós János (ének).
Előadás: 2004. május 28-án a
Tibor Ernő Galériában.
Sajtóvisszhang:
Erdély,”ma minden
mosolyom téged jelent.”
Csillagok a pincében
Péntek délután a
Tibor Ernő Galériában művészeteket állított egymás mellé a közönség előtt.
Édesanyánk, Erdély című műsorában az elmúlt közel egy évszázad erdélyi
klasszikusait hallhattuk, Papp Zsuzsa és Miklós János jóvoltából pedig a
máiglan élő népdallal simogathattuk lelkünket. Csillagokat gyűjtött gondos
halmokba, a költészet olyan klasszikusaitól mondott verset, akik erdélyiségünk
meghatározó fáklyái voltak és reményeink szerint maradnak is. Áprily Lajos,
Dsida Jenő, Berde Mária, Reményik Sándor szövegei Király László, Farkas Árpád
Magyari Lajos, Kiss Jenő, Bartalis János verseivel erősítették alenni-megmaradni, élni-megélni hitet. Annak a
földnek az üzenetét, keservét, keserédes hitét tolmácsolták, amelyet Bokor András
Hol van Erdély? című publicisztikájával annyira lírai, mégis kemény hangon
fogalmaz meg.
A Filharmónia két
fiatal népművésze, Miklós János és Papp Zsuzsa a népdalok drágakövét helyezte
Németh Katalin versekből és hiteles szövegből vert nemesfém foglalatába. „Túl a
hegyen innen is/ Áldjon meg az Isten is” eléneklésekor a’capella, azaz
kíséret nélkül is kettőssé lett az előadásuk.
Keresve sem lehetne
nemesebb simogatóan számonkérő tárgyat, témát találni a szülőföldnél, ahol a
maradás, megmaradás, az együtt-érzés-élés imperativusza ma is érvényes. Talán
most még inkább.
Tüzes Bálint
(Bihari Napló)
Titokzatos szót
mondtam akkor:Erdély.”
Erdély Erdélyben van
Édesanyánk, Erdély
címmel rendeztek irodalmi estet pénteken a nagyváradi Tibor Ernő Galériában. S.
Németh Katalin összeállítása arra rezonált, hogy Erdély elcsatolása után
tájainkon mindennek újjá kellett születnie, s ezáltal az irodalom is
átrendeződött. A költészetben prózában a transzilvanizmus sajátos erdélyi
szellemisége lett domináns. Az irodalmi est folyamán olyan költők versei
hangzottak el, akiknek a neve fémjelzi ezt z időszakot. A műsor első felében a
két világháború között élt és alkotott költők( Áprily Lajos, Dsida Jenő, Berde
Mária, Reményik Sándor) költeményeiből kaptak ízelítőt a jelenlévők. Ezután
Papp Zsuzsanna és Miklós János mezőségi és magyarszováti dalokat, valamint
gyimesi keserveseket adott elő az alig kéttucatnyi érdeklődőnek. A műsor
második felében merőben új hangzású a kommunizmus és diktatúra nyomait, jeleit
magán viselő költeményeket olvasott fel Németh Katalin Horváth Istvántól, Kiss
Jenőtől. Az irodalmi est Bokor András Erdély Erdélyben van című
publicisztikájának felolvasásával zárult, az előadó ezzel (és az egész
műsorral) adózott a pár éve elhunyt publicista, szerkesztő emlékének.
„Azoknak ajánlom, akik édesanyánkhoz, kicsiny Erdélyhez nagy bajában is
mindíg hűségesek voltak.”
(Kós Károly)
Műsortükör:
Ének
Áprily Lajos:
Tetőn
Áprily Lajos:
Láthatatlan írás
Horváth István:
Erdély
Dsida Jenő:
Erdély
Király László:
Valahol ott
Farkas Árpád:
Apáink arcán
Ének
Berde Mária:
Mezőség
„Ó, édes táj! Ó, nagycsöndű Mezőség!”
Kiss Jenő:
Kurgán
Király László:
Aszály
Áprily Lajos:
Halálpatak
Bartalis János:
Szavak
Ének
Áprily Lajos:
Beszélgetés a földdel
Magyari Lajos:
Van olyan föld...
Reményik
Sándor: Halotti beszéd a hulló leveleknek
Bokor András.
Erdély Erdélyben van
Ének
Zene: mezőségi, kalotaszegi,
székely és csángó népdalok.
Közreműködött: Papp Zsuzsánna és
Miklós János (ének).
Előadás: 2004. május 28-án a
Tibor Ernő Galériában.
Sajtóvisszhang:
Erdély,”ma minden
mosolyom téged jelent.”
Csillagok a pincében
Péntek délután a
Tibor Ernő Galériában művészeteket állított egymás mellé a közönség előtt.
Édesanyánk, Erdély című műsorában az elmúlt közel egy évszázad erdélyi
klasszikusait hallhattuk, Papp Zsuzsa és Miklós János jóvoltából pedig a
máiglan élő népdallal simogathattuk lelkünket. Csillagokat gyűjtött gondos
halmokba, a költészet olyan klasszikusaitól mondott verset, akik erdélyiségünk
meghatározó fáklyái voltak és reményeink szerint maradnak is. Áprily Lajos,
Dsida Jenő, Berde Mária, Reményik Sándor szövegei Király László, Farkas Árpád
Magyari Lajos, Kiss Jenő, Bartalis János verseivel erősítették alenni-megmaradni, élni-megélni hitet. Annak a
földnek az üzenetét, keservét, keserédes hitét tolmácsolták, amelyet Bokor András
Hol van Erdély? című publicisztikájával annyira lírai, mégis kemény hangon
fogalmaz meg.
A Filharmónia két
fiatal népművésze, Miklós János és Papp Zsuzsa a népdalok drágakövét helyezte
Németh Katalin versekből és hiteles szövegből vert nemesfém foglalatába. „Túl a
hegyen innen is/ Áldjon meg az Isten is” eléneklésekor a’capella, azaz
kíséret nélkül is kettőssé lett az előadásuk.
Keresve sem lehetne
nemesebb simogatóan számonkérő tárgyat, témát találni a szülőföldnél, ahol a
maradás, megmaradás, az együtt-érzés-élés imperativusza ma is érvényes. Talán
most még inkább.
Tüzes Bálint
(Bihari Napló)
Titokzatos szót
mondtam akkor:Erdély.”
Erdély Erdélyben van
Édesanyánk, Erdély
címmel rendeztek irodalmi estet pénteken a nagyváradi Tibor Ernő Galériában. S.
Németh Katalin összeállítása arra rezonált, hogy Erdély elcsatolása után
tájainkon mindennek újjá kellett születnie, s ezáltal az irodalom is
átrendeződött. A költészetben prózában a transzilvanizmus sajátos erdélyi
szellemisége lett domináns. Az irodalmi est folyamán olyan költők versei
hangzottak el, akiknek a neve fémjelzi ezt z időszakot. A műsor első felében a
két világháború között élt és alkotott költők( Áprily Lajos, Dsida Jenő, Berde
Mária, Reményik Sándor) költeményeiből kaptak ízelítőt a jelenlévők. Ezután
Papp Zsuzsanna és Miklós János mezőségi és magyarszováti dalokat, valamint
gyimesi keserveseket adott elő az alig kéttucatnyi érdeklődőnek. A műsor
második felében merőben új hangzású a kommunizmus és diktatúra nyomait, jeleit
magán viselő költeményeket olvasott fel Németh Katalin Horváth Istvántól, Kiss
Jenőtől. Az irodalmi est Bokor András Erdély Erdélyben van című
publicisztikájának felolvasásával zárult, az előadó ezzel (és az egész
műsorral) adózott a pár éve elhunyt publicista, szerkesztő emlékének.
„Latrokként, tér és idő keresztjére vagyunk mi verve emberek”
(Simone Weil)
Jegyzetek:
Pilinszky János lírája a XX. sz.
azon művészeti vonulatához sorolható, amely nem a kollektív emberi érzéseket
igyekezett megfogalmazni, hanem az egyén lelki, lelkiismereti problémáit járta
körül. Eszmevilágát, költői módszerét mély humanizmus, fegyelem,
hangulatteremtő erő, szűkszavúság és pontosság jellemezte.
Pilinszky magánya (szövegek):
„Különítélet minden éjjel, magányos exhumáció.
Kiemelek egy ismeretlent a semmiből és eleresztem.
———
Még ki lehet nyitni,
Még be lehet zárni.
———
Az újszülöttek lucskos és a haldoklók tűznehéz ingét viseltem;
most fölvezetnek.
Ez is beletartozik ámulatomba és a döbbenetembe.
———
Az eltaposott fűben olvasok, csupa félelem és csupa alázat vagyok.
Most elviselhető,
Most másra gondolok,
Most semmi sincs,
Most én vagyok.
Most minden van,
Most tűrhetetlen,
Most pedig, most egyedül, végképp egyedül csak te meg én.
————
A kegyelem és az öröm együtt ért.
Szög és olaj lehetne címerem.
Nekünk magunknak muszáj végül is a présbe kényszerülnünk befejeznünk a
mondatot.
Kit fölvezetnek, nem tudom
Kik fölvezetnek, nem tudom
Vágóhíd vagy vesztőhely
S a zuhanás, a félreérthetetlen, s a csönd utána, nem tudom.
———
A hó, a téli hó, talán száműzött engem, Isten hallgatása.
———
Hol járunk már az éden fáitól, meghasadnak az evidenciák.
———
Akárhonnan érkezhet mondat, akárhonnan.
———
Időtlen gyásszá csupaszodtál.
S ő harmadnap föltámadott.”
• A szenvedés drámaisága,
A megfeszített végtelen magánya,
- az ember kizártságavilágból,
- az ember elidegenedése
önmagától és a világtól,
- az ember elveszettsége a
világban,
- az ember vergődése ég és föld
között.
„Mert elhagyatnak akkor mindenek”
• Pilinszky Jánost erőteljesen foglalkoztatta a jóság és a bűn
küzdelme az emberi lélekben.
„A szeretetről tudnunk kell, hogy nem lelkiállapot, hanem irányulás,
különben már a szerencsétlenség első pillanatában elveszítjük” (Simone
Weil)
———
• Apokrif című talányos verse a
világomlás időszakában élő ember szava. Végítélet- látomásában nem tobzódnak
olyan borzalmak, mint a bibliai előképben s valahogy mégis borzongatóbb a
versből áradó kietlenség és egyetemes reménytelenség, hisz nem áll mögötte a
feltámadásnak és a jók megdicsőülésének biztató ígérete.
...„A felületen egyre sokasodó esetlegességek, zavar és tanácstalanság,
mind lazább szövetek, foszlékonyabb matériák, kiszolgáltatottabb lények és
tárgyak, de mint egy láthatatlan teremtés egyre átfogóbb és egyre lemondóbb
gesztusában, aminek nem lehet ellenállni.
Rendkívüli szempár fürkészi itt önmagát, a világot és bennünket.
Egyszerre könyörtelen a tekintete és gyengéd, személytelen és személyes,
tartózkodó és szégyentelen, mint a segítség. A felebarát pillantása ez, és az
angyalé –
hogy angyal volt, aki hátunk mögött valamikor a kaput bezárta” (Pilinszky
János)
Műsortükör:
Zene J. S. Bach : II. d-mol partita
(részletek), előadja Kosztin Szabó Éva
Stigma
Magamhoz
Gyász
Harbach 1944
Késő kegyelem
Kihűlt világ
Panasz
Zene
Apokrif
Zene
Introitusz
Harmadnapon
Egyenes
labirintus
Milyen felemás
Majd elnézem
Van Gogh imája
Mi és a
virágok
Sztavrogin
elköszön
Végkifejelet
A többi
kegyelem
Előadás: 2002. május 30-án a
Tibor Ernő Galériában
Sajtóvisszhang:A sajtó nem mutatott érdeklődést sem
Pilinszky János költészete sem az előadóest iránt.
