Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (1.)

Szerelmünk, Thália

A múzsáknak nincs neme, szeretheti őket férfi is, nő is, ahogy ők is szerethetnek minket nemtelenül és kortalanul, politikai irányultság, nemzetiségre, szakmai képzettségre való tekintet nélkül.

                                                                        *

Ez a könyv két ember színház iránti olthatatlan szerelmének történetéről szól. Arról az érzésről, ami kora ifjúságunkban fogant és hol nyíltan megvallva és vállalva, hol csak titkos vágyként élt és él bennük. A hajdani vágyak, érzelmek és romantikus elképzelések az évtizedek során tudatosan kiválasztott és megszerzett ismeretekké, színházi értékrenddé alakultak át. Amikor a körülmények azt megengedték és megalkuvás nélkül megtehettük alázattal és lelkesedéssel műveltük ezt a művészetet, akár közvetlen színpadi vagy pódiumi játékkal, akár színházi tárgyú írásokkal. Ki-ki a maga módján, de egymásnak mindig a legszigorúbb kritikusaként.

                                                                        *

Ebben a könyvben elmondjuk mindazt, amit mi a színházról, a színjátszásról és az előadó művészetről gondolunk, elmondjuk, azoknak a „színházi kísérleteknek” a történetét, aminek megalkotói és részesei voltunk. Közös címen, közös könyvben, de két különálló személyiség gondolatai mindezek a színházról és a színjátszásról, no meg azokról a viszonyokról, amikor mindezek a színpadi alkotások és eszmék megfogantak bennünk.

                                                                        *

Voltak akkor is olyan amatőr, vagy ha ez a szó jobban tetszik, műkedvelő színjátszó csoportok, együttesek, amelyeket, ma idegen szóval alternatív színháznak titulálnak. Mi is kísérleti színháznak tekintettük a rövid életű műhelyűnket, még akkor is, ha a neve hol színjátszó csoport, hol színjátszó együttes volt. Igen, mi ezt olyan színházi laboratóriumnak fogtuk fel, ahol nem a mindenáron való játékon volt a hangsúly, hanem  olyan színpadi kifejezési formák és eszközök keresésén, amelyekkel lemérhetővé lehet tenni egy színházi előadásnak a hatását, a színházi térnek változatait, ahol élővé és élvezhetővé lehet tenni egy antik görög tragédiát, ahol kísérletezni lehet a brechti „V” effektus elidegenítő játék-megoldásaival. Az elmúlt másfél évtizedben már csak  egyikünk művelte ezt. Önálló versműsorok összeállításával és előadásával újra átélte a színház, a pódium szellemi gyönyörűségét és felemelő izgalmát.