Élektra-Oresztész

Élektra-Oresztész
a plakát

2011. május 4., szerda

Pál testvér emlékkiállítása


Ma este a TIBOR ERNŐ GALÉRIÁBAN Thurzó Sándor József lelkiekben gazdag zenei fellépését követően Fejes Rudolf Anzelm, a nagyváradi premontrei rend főapátja nyitotta meg Csorján András Pál premontrei szerzetes emlékkiállítását.  Ezt követően mondtam el Reményik Sándor versét


 





Lefelé menet


Máté 17.

1.

„Elváltozék…” Köntöse, mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes,
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sáppad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad.
Jézus a völgyben is Jézus marad.
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát.
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban
Nem látjuk többé az Isten fiát.

2.

Testvérem, társam, embernek fia.
Igaz: a hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.
Kolozsvár, 1931. február 22.
 Közös kép Fejes Rudolf Anzelm a nagyváradi premontrei rend főapátjával



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése