A RHÉDEY KÁPOLNA HELYREÁLLÍTÁSÁNAK TÖRTÉNETE

A műemléki lajstromokat összeállító  hivatalosságok sokáig tudni sem akartak erről az omladozó falú sírkápolnáról, sem Rhédey Lajosnak  adományleveléről. Nem ismerték  azt  a jelentős  szerepet, amit az egykori főispán  játszott a város fejlődésének előmozdításában. Pedig ő egyike azon kevés Bihar-megyei magyar főuraknak, akit a román történelmi szakirodalom számon tart, így  az 1997-ben megjelent Románia története című könyv is méltatja tevékenységét.

Személyiségével, érdemeivel és a leromlott sírkápolna helyreállításával  a  hivatalos fórumok nem  foglalkoztak. Ilyen irányú tájékoztató és figyelemfelkeltő tevékenységet  már a rendszerváltás kezdetétől csak az 1990-ben megalakult civil szervezet, a Bihar Megyei Műemlékvédő Egyesület végzett. A váradi román és magyar napi- és hetilapokban      Fleisz János és Laura Gal mellett S. Németh Katalin, Kordics Imre, Péter I. Zoltán  többször is cikkezett a Rhédeyekről,   kapcsolatukról az angol királyi családdal  és e kápolna  siralmas állapotáról. Tempfli József megyés püspök, a BMME tiszteletbeli elnöke, a brit nagykövetség munkatársaival is levelezett ez ügyben. Egyesületünk ugyanakkor levelet írt a királyi udvar kancelláriájának. A közvélemény érdeklődésének felkeltésére, Várad múltjának jeles ismerője, Implon Irén Váradi tollrajzok című könyvében  egy a XIX. századi civil  egyesület, a Nagyváradi Szépítési Egylet egykori munkájáról  írva megemlíti, hogy a Rhédey adomány sorsa már akkor  is igencsak mostoha volt, mert  : „A szépítési egyletnek jószándékán és  szépérzékén kívül túl nagy hatásköre nem volt. ... hiába tiltakozott az egylet, hogy a tisztelt váradi polgár ne rongálja a Rhédey kert fáit, ne tegye tönkre, a kegyeletet megszégyenítve, a mauzóleum művészeti értékeit. Az egylet jegyzője számon kéri a városi hatóságtól: hova lett a mecénás Rhédey végrendeletében a kert fenntartására, gondozására hagyományozott 6000 forint? Csak a kamat elég lenne ahhoz, hogy a város polgárainak kedvelt séta- és mulatóhelyévé tegyük” .

A  Bihari Napló  első Vigyázó kövek rovatában már 1990 november 1.-én is szerepel egy írás  A Rhédey kápolnáról, Péter I. Zoltán tollából.

 A BMME megalakulását követően szinte évente  felmértük,  mit is tehetnénk  a  kápolnáért, hogy azt megmentsük a teljes pusztulástól. Méder Árpád, S. Németh Katalin, Péter I. Zoltán, majd Kordics Imre számos helyszíni szemlét végzett,  fotókkal dokumentálva a látottakat. Sólyom Lajos grafikusművész egy nagyon szép szórólapot készített, amellyel Nagyvárad vezető személyiségeinek a figyelmét próbáltuk felhívni erre az elhanyagolt állapotú műemlékre.

Számos fórumon tettük szóvá  azt, hogy ennek a kis épületnek, és benne  Rhédey Ferenc és Rhédey Lajos síremlékének, valamint  a városnak adományozott  kertnek, milyen sok közvetlen és közvetett történelmi és művelődéstörténeti üzenete van. Ezeknek az üzeneteknek a tartalma szorosan kapcsolódik a város, Bihar megye és egész Erdély történelméhez. 1993-ban a Debrecenben megrendezett Műemléki Világnapon a BMME elnöke, S. Németh Katalin előadásában  a váradi vár és a Rhédey-kápolna helyreállításának  megoldási lehetőségeiről szólt. E két váradi műemléknek ugyanis    sokirányú kapcsolata van nemcsak a történelemmel, de  a magyar és a román irodalom- és   művészettörténettel is, no meg az európai   színháztörténettel. Felhívta a figyelmet arra, hogy számon kéne tartani, hogy ebben a kétszáz éves épületben van az a tumba (a kőkoporsó fedele), amely az, európai hírű váradi várkapitánynak és Bihar megye  főispánjának, Rhédey Ferencnek  emlékét  őrzi. „Rhédey Ferencz — mint hadvezér a maga korának  kiemelkedő alakja volt. Magasztalásokkal halmozza őt el  Bethlen Gábor, aki pedig maga is értett a hadviselés mesterségéhez” .Rhédey Ferenc Bocskay Istvánnak magyarországi   generálisa s mezei főkapitánya volt és II. Mátyás király  arany sarkantyús vitézzé  nevezte ki. Ugyanakkor egy évtizedig  építője  volt a váradi vár bástyáinak és a külső vár bástyái közötti kötőfalaknak.  Kiteljesítője volt  a szentjobbi várnak. Az ő fia  Erdély fejedelme lett. A korszak európai uralkodói is ismerték és nagyra becsülték a  Rhédey családnak ezt az ágát, mert „1654. június 27-én Varsóban   Kázmér király, huszti Rhédey Ferenczet atyja  és saját maga érdemeiért honfiúsítván, lovagi méltóságra emeli .”

Többször hangsúlyoztuk, hogy ha csak Rhédey Ferencnek, az egykori váradi várkapitánynak a  tumbáját őrizné ez a mauzóleum, már akkor is megérdemelné a helyreállítást és a műemlékké nyilvánítást. Ezt még inkább indokolttá teszi Rhédey Lajosnak, a sírkápolna építtetőjének Várad fejlődésében játszott elévülhetetlen szerepe.

A róla szóló emlékkönyvünkben már  foglalkoztunk mindezzel. Most további adatokkal  kiegészítjük azt,  amit az egykori főispán tett a városért és Bihar megyéért. Igazolva  miért is tartottuk halaszthatatlan teendőnek e sírkápolna teljes helyreállítását.

 Rhédey Lajos kezdeményezője volt a váradi „gyáripar” megalapozásának. Ő volt az, aki Bihar vármegye vezetőivel közösen,  már 1793-ban  városunkban létrehozta az első selyemgyárat, ami  ugyan a napoleoni háborúk okozta  válság miatt  nem volt hosszú életű,  de mégis tanúskodik  modernizáló szelleméről. Maradandó és mindmáig kellően fel nem tárt szerepe volt a város kulturális életének megszervezésében, a magyar nyelvű színjátszás, az akkor modernnek számító Mozart zene terjesztésében. A magyar és a román nyelvű könyvnyomtatás támogatásában is vitathatatlan érdemeket szerzett. Fontos megemlíteni, hogy házánál (Calvin utca 5 szám) és asztalánál olyan jelentős román személyiségek  vendégeskedtek, mint Gheorghe Şincai, Ignatie Darabant és Samuil Vulcan. Első váradi tartózkodása idején írja Şincai   Elegiáját, amelyben ekképpen szól az akkor itt uralkodó alkotói hangulatról és támogatóiról:

„Bízom erősen, hogy Magyarországon  lapozok majd

Könyvek, kéziratok rég írt lapjai közt,

S a jó múzsáktól viruló Váradra igyekszem,

Mely nékem kegyesen támogatókat is ád”.

 A Rhédey sírkápolna teljes helyreállítást érdemel   már azért is, mert az egyetlen olyan kegyeleti épület Közép-Kelet  Európában, ami nem temetőben, hanem egy olyan kertben van, amit    később a  város lakóinak szórakoztatására(!)   adományozott a   tulajdonosa. Ilyen értelemben nemzetközi hírnévre számíthatna, mert aligha van Európában még egy olyan síremlék, ahol  a halál és az élet, az elmúlás és a mulatozás, az elhunyt szándéka szerint így együtt van. Rhédey Lajos adománylevelében összekapcsolta ezt a két ellentétes dolgot. Azt a kertet, amit „örökös nyugvóhelyének” szentelt, „az egész publikumnak közönséges  mulatóhelyének elkészíttetni” rendelte.

 A sírkápolna  egyetlen váradi  alkotása   a korai romantikus építészetnek. Magán hordozza mindazokat a jegyeket, amelyek a rövid ideig élő romantikus építészeti stílust jellemzik: a romok iránti érdeklődést, azok utánzását, a középkori román és gótikus stíluselemek keveredését  a klasszicista stílusjegyekkel. Ezeknek felhasználását a belső kiképzésben  és a kupolát díszítő freskók témáinál.

Érveink sokáig nem tudták meggyőzni az illetékeseket arról, hogy a Rhédey kápolna  helyreálltása nem tűr halasztást. Szerencsére Bíró Rozália alpolgármester asszony személyében jött egy olyan városvezető, aki nagy elődöket keresve a Rhédeyekben találta meg a követendő városvezetői példaképét  és ezt a váradi polgároknak is fel akarta mutatni. E sorok írója a Rhédey kápolna helyreállításának  kezdeményezőjeként nyugodt szívvel kijelentheti, hogy a műemlékvédelemhez elsősorban szív és politikai éleslátás, akarat, kitartás kell. Ennek igazolására álljon itt a külső helyreállítást  megelőző hónapok eseményeinek rövid krónikája.

A 2004. év januárjában egy este felhívott Bíró Rozália alpolgármester asszony  beosztottja (T.T.), hogy a helyhatósági választások előtt szeretnének egy kis emlékkönyvet megjelentetni a város egykori mecénásáról, Rhédey Lajosról. Hallották, hogy, mint történelem tanár és mint műemlékvédő foglalkoztam ezzel a témával. Vállalnám-e a könyv megírását, és ha igen, mennyiért? Gondolkodás nélkül  válaszoltam:

- Pénzt nem kérek, megírom az emlékkönyvet, ha a Rhédey kápolnát helyreállítják.

Hívjanak vissza, amennyiben elfogadják a feltételemet.

Néhány nap múlva közölték, hogy kezdjek hozzá a könyvhöz (kb. 50-60 oldal legyen), mert a kápolnát renoválni fogják.

Nem lepett meg a felkérés, mert korábban,  egy ilyen könyv már szóba került Jakabffy Lászlóval majd Péter Zoltánnal folytatott beszélgetéseink során is. Méltányoltam, hogy az RMDSZ megyei vezetése és különösen Bíró Rozália alpolgármester asszony  nem talmi ígérgetésekre alapozza a választási kampányát, hanem olyan követésre méltó  történelmi személyiségeket akar felmutatni, akik építői és védői voltak a városnak és egész Bihar megyének.

Az alpolgármester asszony állta a szavát. Nyolcszáz millió lej költséggel (régi pénzben) a  Rhédey kápolnát külsőleg  helyreállították és 2004 június 1-én a Bihari Napló hasábjain a következő sorokkal hívta a Rhédey kertbe a váradi polgárokat.

Meghívó a mai avatóra

„Engedj meg  szent árnyék!

Ha e köz siralom

Szomorú piacán neved magasztalom

Félek virtusidról több emléket tenni

Ámbár érzékennyé megszüntél már lenni.”

Csokonai Vitéz Mihály

A felújított Rhédey kápolna átadása alkalmából engesztelő főhajtásra hívjuk ma délután 16 órakor a nagyváradi állatkertbe majd ezt követően 18 órától  a Rhédey  ki szárnyat fűz a jó szándéknak című emlékkönyv bemutatójára, melynek helyszíne a Sportiskola tornaterme. Emlékezzünk az egykori nemes szívű adományozóra, Rhédey Lajos grófra.

BÍRÓ ROZÁLIA

NAGYVÁRAD ALPOLGÁRMESTERE

Ugyanebben a számban  a címoldalon jelent meg Péter I. Zoltán Felújították a Rhédey kápolnát és Ismertető a Rhédey kápolnáról című írása.

A kápolnaavatásról  a helyi magyar napilapok részletesen beszámoltak.  Ezekből a beszámolókból egy rövid montázst készítettünk, hogy az olvasó fogalmat alkothasson az események menetéről és súlyáról.

„Külsőleg megújult a nagyváradi állatkertben található kétszáz éves kápolna. Tegnap ünnepélyes keretek között szentelte fel Tempfli József római katolikus megyés püspök a  felújított mauzóleumot, a néhai gróf Rhédey Lajos és felesége ... síremlékét” ( Völgyi Marcell, Reggeli Újság).

„A tegnapi rendezvényen... Meleg Vilmos sz    ínművész Csokonai verset és prózát mondott... Bíró Rozália beszédében felidézte Rhédey Lajos főispán emlékét, akit méltatlanul elfeledtek.” (Péter I. Zoltán, Bihari Napló).

„Bíró Rozália alpolgármester, az RMDSZ polgármesterjelöltje szerint közös ünnep, mikor visszaadunk valamit a köznek, ilyenkor együtt kell ünnepeljük a meg- és ittmaradásunkat”. (Völgyi Marcell, Reggeli Újság).

„Ünnepi beszédét Bíró Rozália váradi alpolgármester asszony egy máig időszerű Csokonai idézettel zárta: Csak ott győz a lerontó halál, ahol megosztható részecskékre talál”.

(Péter I. Zoltán, Bihari Napló).

„S. Németh Katalin – aki erre az alkalomra egy könyvet is írt – felelevenítette, hogy már 14 éve szerették volna megmenteni a kápolnát, de ez csak most sikerült, miután felkarolták a műemlékvédők szándékát.” (Péter I. Zoltán, Bihari Napló).  Majd így folytatta: „Ünnepeljünk hát halkan és szépen itt a Rhédey mauzóleum előtt, azzal a gondolattal, hogy ez a műemlékvédelem igazi útjának kezdete”.

És valóban a kezdet volt. A belső restaurálásra még hat évet vártunk. Ez ugyancsak Biró Rozália  vitathatatlan érdeme,  aki 2010  januárjában a Vigyázó kövek című könyvem bemutatóján, boldogan közölte, hogy még ebben az évben elkezdik és be is fejezik e mostoha sorsú sírkápolna teljes restaurálását.  A felújításhoz Budapest önkormányzata több mint kétmillió forinttal járul hozzá, mert a magyar főváros minden évben meghirdet egy pályázatot, amelyen  egy határon túli magyar műemlék felújítását támogatják. Idén  e  pályázat nyertese a váradi projekt lett. A magyarországi Műemléki Alap pályázatán nyert 30 ezer lejből (2,1 millió forintból), valamint a városkasszából hozzáadott ugyanekkora összegből újul meg az emlékhely.

Nem sokkal később, február 11-én a polgármesteri hivatal honlapja már hírül adta, hogy  „A Nagyváradi Polgármesteri Hivatal 30 ezer eurót kapott a Rhédey-kápolna felújítására a Budapesti Főpolgármesteri Hivataltól. A támogatási szerződést ma írta alá Ilie Bolojan polgármester, Bíró Rozália alpolgármester és  Kiss Katalin, Budapest főépítésze.”

Az eseményről és a restaurátori munka elkezdéséről a helyi, az országos és  a magyarországi  média is részletesen  beszámolt.  Szeptember elején, amikor  ott jártunk, a helyreállítás végső szakaszába lépett. A felállványozott  belső térben előtűnt a kupola kék egű freskóképe, jelezve azt, hogy ezekben a nehéz, gazdasági válságtól sújtott időkben  a váradi önkormányzat tanácsosai és a város vezetői törődnek a  műemlékvédelemmel, és ezzel a helyreállítással szép példáját mutatják fel a románok és magyarok   együttműködésének épített örökségünk megőrzésében.

S. Németh Katalin

Megjelent a Reggeli Újság mai számában