Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (bibliográfia, tartalomjegyzék)

BIBLIOGRÁFIA

Az  előadásokhoz, a pódiumműsorokhoz és e könyv megírásához felhasznált anyagok, továbbá  válogatás   a színházzal kapcsolatos saját írásokból.

Könyvek

Arisztotelész: Poétika. Irodalmi Könyvkiadó. Bukarest, 1969.

Arisztotelész: Politika. Gondolat Kiadó. Budapest,1984.

Balogh László: József Attila.  Gondolat Kiadó. Budapest, 1988.

Bertolt Brecht: Jó embert keresünk. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1957.

Bertolt Breht: Színházi tanulmányok. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1969.

Brook, Peter: Az üres tér. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1973.

Bihar Képekben. Editura IPCR. Nagyvárad,1969.

Bokor András: Két némaság között. Kecsmetion Press kiadói kft. Budapest,1994.

Buşulenga, Zoe Dumitrescu: Sofocle şi condiţia umană. Editura Albatros. Bucureşti,  1974.

Buda Béla: Az empátia - a beleélés lélektana. Gondolat Könyvkiadó. Budapest,1978.

Croce, Benedetto: Estetica privită ca ştiinţă a expresiei şi lingvistică generală. Editura Univers. Bucureşti, 1970.

Dsida Jenő: Séta egy csodálatos szigeten. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest,1992.

Dsida Jenő: Légy már legenda. Összes versei és műfordításai. PÜSKI. Budapest,1999.

Diderot, Denis: Színészparadoxon – A drámaköltészetről. Magyar Helikon. Budapest,1966.

ESZMÉLET In memoriam József Attila. Válogatta és szerkesztette N. Horváth Béla. Nap Kiadó. Budapest, 2004.

Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története. I-II. Gondolat Kiadó. Budapest, 1964.

Falus Róbert: Utószó. In. Sophoklés drámái. Magyar Helikon. Budapest, 1970.

Fáy Ferenc:  Összegyűjtött versei. Vörösváry Publishing Cº LTD. Toronto. Canada.

Gáspárik Attila szerk. : Kovács György 100 . A Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem Kiadója. Marosvásárhely, 2010.

Görög költők antológiája. Móra Ferenc Könyvkiadó. Budapest, 1964. 

Halász László: Irodalompszichológiai vizsgálatok. Tankönyvkiadó. Budapest, 1971.

Halász László: Művészetpszichológia. In. Alkalmazott pszichológia. Szerk. Lénárt Ferenc, 4. kiadás, Gondolat. Budapest,1984.

Hazahív a hűség. Romániai magyar költők vallomásai a szülőföldről. Válogatta, szerkesztette és az előszót írta: Lisztóczky László. Castrum Könyvkiadó. Sepsiszentgyörgy, 1993.

Hegel: Esztétikai előadások. I. II. III. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1952.

Hippolite Taine A.: A görög művészet bölcselete Franklin –Társulat kiadása. é.n. Hippolyte Taine: Filozofia artei.  Editura Enciclopedică Romînă. Bucureşti, 1973.

N. Horváth Béla: A líra logikája - József Attila. Akadémia Kiadó. Budapest, 2008

Illyés Kinga Emlékkönyv. Művelődési Központ. Bereck, 2007.

Isten kezében. Romániai magyar költők istenes versei. Válogatta , szerkesztette és az előszót írta Lisztóczky László. Kasztrum Könyvkiadó. Sepsiszentgyörgy, 1992.

Jászai Mari Levelei. Sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor. Budapest. 1944.

Jézus Krisztus tegnap és ma - rádióbeszélgetések és vallomások. Szerk. Szabó Ferenc S.J.

Róma. 1985.

József Attila összes versei. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1954.

Kántor Lajos: A hiány értelmezése (József Attila Erdélyben). Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1980.

Kelemen István: Várad színészete. Literator Könyvkiadó-Charta Könyvkiadó, Nagyvárad. 1997.

Kós Károly: Erdély. Erdélyi Szépmíves Céh. Kolozsvár, 1934.

Kovács György: Súgó nélkül In. Gáspárik Attila szerk. Kovács György 100. A Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem Kiadója. Marosvásárhely, 2010.

Latinovits Zoltán: Verset mondok.  Népművelési Propaganda Iroda. Budapest,1979.

Láng Gusztáv: Dsida Jenő költészete. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest • Kolozsvár, 2000.

Lázadó Krisztus – József Attila magyarságversei és istenes versei. Szerk. Pomogáts Béla.

Kiadja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. 2005.

Lisztóczky László: Vonások Dsida Jenő portréjához. Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár, 2005.

Lukács László szerk.: Innen és túl (Versek az Isten-kereső emberről) VIGILIA  . é.n.

Major Tamás: Bertolt Brecht és hatása a magyar színházi életre. In. Bertolt Brecht. Színházi tanulmányok. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1969.

Máté evangéliuma. A görög eredetiből fordította és magyarázta Dr. Almási Tibor. Gyuró Technik Kft. kiadása. Budapest, 1989.

Negreanu, Elena: Importanţa înţelegerii şi precizării subtextului în studiul rolului. In: Contribuţii la studiul pedagogiei artei dramatice şi al istoriei teatrului. Editura didactică şi pedagogică. Bucureşti, 1967.

Négyszemközt az utókorral, József Attila fényképeinek ikonográfiája. Összeállította és az előszót írta Macht Ilona. Népművelési Propaganda Iroda. Budapest, 1980.

Művészetpszichológia. Gondolat Könyvkiadó. Budapest, 1973.

Péchy Blanka: Jászai Mari. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1960.

Pilinszky János: Összegyűjtött versek. Századvég Kiadó•2000 Könyvek. Budapest, 1992.

Pilinszky János: Húsvét. Nap Kiadó. Budapest, 2009.

Ritoók Zsigmond szerk.: Színház és stadion. Gondolat Könyvkiadó. Budapest,1968.

Roşca, D.D. :A tragikus lét. Tudonányos Könyvkiadó. Bukarest, 1971.

Sophoklés drámái. Magyar Helikon. Budapest, 1970.

Schneider N. Antal: Varga Vilmos Világ utcája. In. A Pece-partról jöttem. Európrint. Nagyvárad, 2006.

Szabó György: Arisztotelész és a poétika. In. Arisztotelész. Poétika. Irodalmi Könyvkiadó. Bukarest, 1969.

Szabó György: Mediterrán mítoszok és mondák – mitológiai kislexikon. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest,1973.

Szigetek a holttengerben – Mezőségi antológia. szerk. Nagy Pál. Mentor Kiadó. Marosvásárhely, 1998. 

Terestyéni Tamás: Kommunikáció-elmélet, A testbeszédtől az internetig. Akti Typotex. Budapest, 2006.

Ungvári Tamás: Modern tragikum – tragikus modernség. Gondolat Kiadó. Budapest, 1966.

Ungvári Tamás: Világszínház. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest,1974.

Vekerdy Tamás: A színészi hatás eszközei – lélektani elemzés. Egyetemi jegyzet. é.n.

Versekben tündöklő Erdély. Magyarar költők erdélyi verseinek  a gyűjteménye a Gyulafehérvári Soroktól mind a mái napig I-II. Szerkesztette: Szentimrei Jenő és Lisztóczky László.  Castrum Könyvkiadó. Sepsiszentgyörgy, 1998.

Vigotszkij, Lev: Művészetpszichológia. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1968.

Viz László: A torinói halotti lepel. Ecclesia Kiadó. Budapest, 1986.

Folyóiratok, heti- és napilapok

A. Ardeleanu-Pop: ... Şi din nou a bătut gongul – Faza interjudţeană a bienalei de teatru „I.L. Caragiale”. Crişana, 1968.oct.

Babits Mihály: Költészet és előadóművészet . Nyugat, 1919. II. sz.

Bartos Elekes Ildikó: Vastaps a Tibor Ernő Galériában. Reggeli Újság, 2005 jún.

Bölöni Sándor: Műkedvelők dícsérete- egy nagyváradi előadás margójára. Előre,1968. jún. 28.

Ciucur L.Antonius:Költői est. Bihari Napló, 2005. jún.

Crişan,T.: Permanenţă şi ritmicitate.  Crişana,  1969. febr.

Crişan, T.: Întîmpinînd cel de-al VI-lea festival bienal de teatru: Repetiţii, Crişana, 1970. dec.

Crişan, Mihai: Festivalul „Caragiale” `68. Teatru, Nr.2 feb. 1969.

Dávid Erzsébet: Amatőr színjátszásnál valamivel többet.  Fáklya,1968. márc. 17.

Dávid Erzsébet: Megyeközi színjátszó fesztivál Aradon. Fáklya, 1968. okt.

Dávid Erzsébet: Színjátszók Napja, Fáklya 1972. jan. 22.

d. e.(Dávid Erzsébet): Amatőr színjátszók napja . Fáklya 1971. feb. 8.

--Distincţii acordate la finala celui de al VI-lea Festival de Teatru de Amator „Ion Luca caragiale”.Îndrumător cultural, 1971.

--.Díszelőadás. Előre 1968. december

Gáll Ernő: Az amatőr színjátszás lényege. Művelődés, 1969. 5.

G.K.E.,(Gurzó Klára Enikő): Az én József Attilám. Reggeli Újság, 2005. nov. 14.

--.Hétvége képekben: Szophoklész: Élektra. Fáklya, 1970. okt. 6.

Kenéz Ferenc: „A siker titka a módszerekben rejlik” Fáklya, 1972. okt. 14.

Kelemen István: A legjobbakról. Fáklya, 1968. okt. 22.

Kelemen István: A műkedvelő színjátszás gyökereiről - Ne csak alkalomszerű előadásokat... Fáklya, 1968 okt. 25.

Horváth Arany: Honnan jönnek, hová jutnak? Művelődés, 1970. 5. sz.

Hervay Gizella: A műkedvelés varázsa. Ifjúmunkás, 1968. dec. 27.

Messzer László: Vendég voltam Botoşaniban, Ipoteştiben. Fáklya, 1969.jún. 20.

Muzsnay Magda: Elektra – Műkedvelő színpadon. Igazság, 1971.

Nagy Béla: A nyertesek köszöntése. Fáklya,1971. ápr. 28.

Nemlaha György: “Kicsinyített színház” vagy műkedvelés? Művelődés, 1969. 3. sz.

Oláh Ferenc: „A Próba” igazi próbája. Fáklya, 1968. jún. 15.

Oláh Ferenc: A nagyváradi színjátszók műsorelképzelése. Művelődés 1970.

S. Németh Antal: Színészi játék és korszerűség. A Hét, 1971.április 23.

S. Németh Antal: Iskolák, tanítványok. A Hét, 1971. jún. 15.

S. Németh Antal: Az elveszett levél Váradon. A Hét, 197...

S. Németh Antal: Mostohagyermek: az előadóművészet. A Hét, 1972. feb. 11.

S. Németh Antal: Morzsák Thália asztaláról.  A Hét, 1972.júl. 14.

S. Németh Antal: Szép csendesen. A Hét,1972. nov.2.

S. Németh Antal: Miért szenved az ifjú W? A Hét, 1973. nov. 12.

S. Németh Antal: Háry János vagy egy igazi úr. A Hét, 1974 ...

S. Németh Antal: Ki írja meg? A Hét, 1974. december 6.

S. Németh Antal: A színház közönsége — a közönség színháza. A Hét, 1973. 18. szám.

S. Németh Antal: Az utolsó utáni éjszaka. A Hét, 1974. ápr. 5.

S. Németh Antal: Czikéli László szerepei. A Hét, 1974. ápr. 27.

Schneider Németh Antal: A tűz márciusától San Genaró véréig. Erdélyi Napló,1999.április 13.

Schneider Németh Antal: Illyés Kinga totális színháza. Erdélyi Napló, 2001. jan.30.

Schneider N. Antal: Pilinszky arcai. Reggeli Újság, 2006. jan. 5.

Schneider N. Antal: Színház és politika. Bihari Napló, 1999. nov. 27-28.

Schneider N. Antal: „Az élet gyönyörű lesz a Földön” Bihari Napló, 1999. okt. 30-31.

Schneider N. Antal: Mostohatestvérek —színház és kritika. Bihari Napló, 2000. jan. 8.

Schneider N. Antal: Sztárok és művészek, primadonnák és bonvivánok. Bihari Napló, 2000 feb. 5-6.

Schneider N. Antal: Versben bújdosók. Bihari Napló, 2000. márc. 9-11

Silvestru, V. : O ipoteză despre ce n-ar trebui să fie Festivalul de teatru “I.L.Caragile” .             Îndrumător cultural, 1969. nr.1.

Sz. Kovács István: Bemutató a Nagyváradi Municipiumi Művelődési Házban. Művelődés, 1974.

-- A VI. Caragiale színjátszó fesztivál eredménye. Fáklya, 1971. jan.

-- Al VI-lea festival de teatru de amatori „I.L. Caragiale” 1970-1971. Crişana, 1971. jan.

--.Spectacol de gală prezentat de formaţiile premiate la finala celui de-al V-lea Festival de teatru de amator. Ronănia liberă. 1968. dec.

--.Spectacol de gală prezentat de formaţiile finaliste la bienala de teatru „I.L. Caragiale”.     Scîntea tineretului 1968. dec.

-- .Premiile festivalului „Ion Luca Caragiale” Scîntea tineretului” 1971. aprilie.

--.Festivitate de premiere a formaţiilor participante la cel de al VI-lea Festival bienal de teatru de amator”Ion Luca Caragiale” Scîntea. 1971. apr.

Sütő András: Filmriport és kancsal szem. Előre. 1972. máj. 30.

Sükösd Tóth Krisztina: Erdély Erdélyben van. Reggeli Újság, 2004. máj.

(szem),(Szemlér-Lendvay Éva): Lényeg és locsogás. Tévé figyelő. Brassói Lapok, 1972. 19. sz.

Tăranu, Gh.: Aportul profesioniştilor. Îndrumător Cultural, 1969. 1.

Török Miklós: Szophoklész tragédia – amatőr színpadon. Fáklya, 1970. szept. 18.

Tüzes Bálint: Németh Katalin ajándéka. Vasárnap, 2000. máj.

Tüzes Bálint: Csillagok a pincében. Reggeli Újság, 2004. máj.

Tüzes Bálint: Felemelkedni eszméletig. Reggeli Újság, 2005. jún.2.

Tüzes Bálint: A lélek kényege. Reggeli Újság, 2007. máj.

Ţugulea, E.: Talent, satisfacţii dar şi diletantism. Însemnări de la faza judeţeana a echipelor sindicale şi caselor de cultură  festivalului „I.L. Cargiale”, Crişana, 1971. 21. ian.

Varró Ilona:  Műkedvelők.  Új Élet,  1972. 13.sz.

(-za):Színjátszók sikere, Előre, 1968. dec.

Zdrehuş, C.-Crişan,T.: La încheierea fazei judeţene a bienalei de teatru “I.L. Caragiale”             Crişana. 11.jul. 1968.

TARTALOM

Szerelmünk Thália

Az első kísérlet

Hétköznapok, helyszínek, hitek

Találkozások, színterek, gondolatok

Szerepek, szereplők, jegyzetek

Fesztiválok,  zsűrik, méltatások

Döntő, gálaműsor,  gesztusok

Utóhangok, tervek, versek

Szophoklész- Élektra

Vágyak, kísérletek,  elképzelések

Szövegek, húzások, értelmezések

Kar,  közvélemény,  eszményképek

Díszlet, kosztüm, kellék          

Próbák, felkészülés,  nagyjelenet

Kritika, méltatás, visszhang

Az epikus színházi kísérlet

Az idő próbája, kételyek, kérdések

Keresés, választás, gondok

Elidegenítés, maszkok, kikiáltó

Szereptanulmány, jegyzetek, idézetek

Bemutató, közönség, epilógus

Hattyúdal a pódiumon

Csengetés után, katedra, pódium

Stílus, egyszerűség, pátosz

Előadóestek, szerkesztés, zene

Gondolatok, felkészülés, műsortükör

Tavasz itthon és mindörökké

Jézus, a fájdalmak embere

A többi kegyelem

Édesanyánk, Erdély

Sebed a világ 

Zarándokút

Versek az isten-kereső emberről

Zárszó

Bibliográfia

Tartalom

A DVD szövege:

B. Brecht: A szecsuáni jó ember (monológok)

Szophoklész: Élektra (monológ)

Tavasz itthon és mindörökké

Jézus, a fájdalmak embere

A többi kegyelem

Édesanyánk, Erdély

Sebed a világ 

Zarándokút

Versek az isten-kereső emberről

S. Németh Katalin előadásában

 

Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (25.befejező rész)

VERSEK AZ ISTEN-KERESŐ EMBERRŐL

Elmondtam a Mária Rádióban 2006-ban

II. János Pál : Mosolyod

Szent Ferenc: Naphimnusz

Szent Ferenc imája

Adam de Saint-Victor: A kereszt dicsérete (Sík Sándor ford.)

Strassburgi Hugó: Szűz Mária dicsérete (Sík Sándor ford.)

Ölbey Irén: Szent Lászlóhoz

Himnusz Szent László királyról (12. század)

Tűz Tamás: Mária menybemenetele

Áprily Lajos: Útravaló

Dsida Jenő: Templomablak

Fáy Ferenc: Kánikula

József Attila: Nem emel föl

                      Bukj föl az árból

                      Négykézláb másztam

Pilinszky János: Panasz

Reményik Sándor: Kegyelem

                               Boldog testvérünk

                               Lefelé menet

                               Öröktűz

                               Szeretnék példát venni Róla

                                                                                 *

Valamennyi műsoromnak látványtervét Trifán László készítette, és ő javasolta azt is, hogy legalább hangfelvételt készítsünk. Az ő előrelátásának és lelkiismeretes munkájának köszönhetem, hogy e könyvhöz mellékelni tudjuk az egykori élő előadások felvételét. Ezeket szintén Trifán László készítette. Azoknak ajánljuk, akik a versmondás iránt behatóan érdeklődnek és ezért elviselik a háttérzajt. Az előadóesteken, noha szinte valamennyi vers szövegét tudom, mindig egy nyitott mappa volt előttem, elkerülendő a szövegtévesztésnél bekövetkező zavart.

                                                            Verset mondok

A Dsida műsoromnál is így volt ez, amikor már csak egyetlen, alig látó szemem maradt. A mappát ki sem nyitottam, fejből mondtam a kedvenc, számomra   nagyon is időszerűvé vált Dsida verssorokat:

Ó, titkok titka:
a földön itt lent
belülről nézzen
mindenki mindent,
szemet és szívet
és harcot és békét! -
Áldja meg az Úr,
áldja meg az Úr
a belülről látók
fényességét!

                                   Zárszó

                                               

A könyv végére érve joggal kérdezheti az olvasó, mi értelme volt megírni mindezt? Miért kellett az időnket, a pénzünket, az energiánkat arra áldozni, hogy a színházi kísérletünkről ilyen részletesen írjunk és azt átnyújtsuk a színjátszás iránt  érdeklődőknek? A válasz egyszerű. Színházszeretetünk nem egy múló fellobbanás volt és nem egy időleges hobby, hanem egy életre szóló elhivatottság, amit nem anyagiakért, politikai, társadalmi elismerésért végeztünk. Köszönhetően annak, hogy minket eltanácsoltak e pálya hivatásos művelésétől, profiként soha nem kellett kiábrándulnunk a színjátszásból,  úgy élt bennünk örökké, ahogy kamaszkori élményvilágunkban e művészet szolgálatát megálmodtuk. És mindig kedvünkre szolgálhattuk. Ez a szolgálat több volt, mint munka, több volt, mint intellektuális öröm és esztétikai gyönyörűség. Az életünket úgy töltötte ki, hogy a kenyérkereső tanári munka mellett, szellemileg a színház világában éltünk. A tanári munkánkba időnként bevittük a színházat, a színházi szemléletünket viszont áthatotta a tudományos ismeretek által megalapozott művészi megközelítés. Megtanultunk úgy gondolkodni a színházi előadásról, hogy szem előtt tartottuk a hatás művészetpszichológiai és szociológiai paradigmáit.

 E könyv egyben az elismerés jele a hajdan velünk játszó, alkotó-társaknak.  Kötelességünknek éreztük azt, hogy pontos és hiteles képet mutassunk fel egy korszakról, amiről — a nagyváradi műkedvelő színjátszás történetéről nemrég megjelent könyvben — azt írták, hogy az a nagyváradi magyar műkedvelő színjátszás hanyatló korszaka volt. Bizonyítsa ez a könyv és a benne idézett kiválóságai a hajdani médiának, hogy még azokban a nehéz időkben is lehetett Nagyváradon országosan elismert, díjazott és számon tartott magyar „kísérleti színházat” teremteni.

S. Németh Katalin és Schneider N. Antal

 

Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (24. rész)

ZARÁNDOKÚT

Dsida Jenő-emlékest

 „S kopjék térdig bár a lábam,

tudom, az ég kapujában

utolérlek, Krisztusom!”

(Dsida Jenő)

Műsortükör

I. rész

Zene: Liszt Ferenc: Consolations (részletek)

Fáraók sírja felé

                                                ”Egyszer megtalálnak.
                                                  Meg kell találjanak.”

Apokalipszis

Valami eltörött

Menni kellene

Ormok felé

Itt feledtek

Sírvers

Zene:

II. rész

        Templomablak

        Vallomás

        Krisztus

        Légy szent fiacskám!

        Erdély

        Nagycsütörtök

        Veronika lelkek

        Húsvéti ének az üres sziklasír mellett (részlet)

Előadás: 2007. május 30-án a Tibor Ernő Galéra.  

              2007. október. 12. a KREDOK termében.

Sajtóvisszhang:

A lélek lényege

Liszt zenéjével (Consolation) indult szerda délután S. Németh Katalin Dsida Jenő-estje, melynek során a fiatalon elhunyt erdélyi költő életművének keresztmetszetét hallhattuk. A 20. század első felének erdélyi klasszikusa lélekig lehántott mindennapok örök üzenetével szólította meg a Tibor Ernő Galéria törzsközönségét S. Németh Katalin hangján, főként azért, hogy figyelmeztessen. Figyelmeztessen arra, hogy a költő élete és napjaink között eltelt nyolc évtized nem sokat változtatott az ember lelkén, hogy akkor is most is az őszinteség, ugyanakkor a meg nem értettség, szeretetnélküliség jellemezte és jellemzi a poétát körülvevő világot.

            Az előadóest során az emberiség dimenziójává tágult a templomablak, nagycsütörtökön talán mindenki elaludna a kocsárdi állomáson, hiszen talán csak a Megváltó érti meg  ezt a felemás 21. századot. Kozmikussá, Nap-Hold képpé hatalmasodott a vallomás is. Az erdélyiség fő jellemzője a vallásosság, ugyanis ez tartott meg népet-hazát annyi koron át. A transzilván tudat versei is hangot kaptak az esten. Pálma és örök dicsőség szavát, az emberi halandóság kettősét tolmácsolta S. Németh Katalin mérnöki pontossággal megszerkesztett műsora.

Tüzes Bálint

(Reggeli Újság)

                                                   S közben dalolok az égről,
                                                         pálmás, örök dicsőségről,

                                                                                  *

Az egymásnak elmondott véleményen és kritikai megjegyzéseken túl,  néha kaptunk méltató szavakat teljesen kívül álló, majdhogynem idegen, de kompetens személyektől is, akiknek  az előadások CD felvételét küldtük el. Példaként alább közöljük az erdélyi irodalom kiváló ismerőjének, Lisztoczky Lászlónak, Dsida-kutatónak és az Egri Dsida Jenő Baráti Kör elnökének elektronikus levelét.

Kedves Katalin!

Most hallgattam meg a Dsida műsorát és nagyon tetszett.

Hálásan köszönöm, hogy elküldte. Nagyon jó az összeállítás, a zene megválasztása is. Kerek egész a műsor, belső rendje, logikája, szerkezete tökéletes, hű és méltó Dsidához.

Előadásában az egyszerűség az eszköztelenség, a pontos, hibátlan versértelmezés ragadott meg leginkább. Örültem, hogy estjén olyan sokan egybegyűltek a „Pece-parti Párizsban”.

Köszönöm és további sok sikert kívánok nagy szeretettel:

Lisztóczky László tanár úr.

 

Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (23. rész)

 SEBED A VILÁG

József Attila-est 

„Nappal hold kél bennem s ha kinn van az éj – egy nap süt idebent”

(József Attila)

Jegyzetek:

• A József Attila est műsorát az ESZMÉLET köré kell felépíteni!

-         a Mindenség, mint végtelen és a végtelen magány egymásba ötvözése,

-         az abszolút űr érzete,

-         az abszolút teljesség vágya.

A semmibe hullás rettenete és a makulátlan teljességű

I. Értelembe>                                     

II. Szeretetbe>    menekülés               

III. Istenbe>                                        

———

• A szeretet kétségbeejtő hiánya József Attila költészetében. Ő az a szerencsétlen, akit nem szerettek.

- „Azért bántották , mert nem tudták elviselni, hogy nem szeretik”.

- „Olyasmiket tett, amit ha szerették volna, soha nem tett volna meg”.

-„Amíg a világ ilyen veszett, én irgalmas leszek magamhoz”. (József Attila)

———

• A gondolkodó,

- a reményvesztett,

- az Istenbe kapaszkodó

József Attila,

 - a gondolati  költészetéből:

                                 " Amíg a világ ilyen veszett, én irgalmas leszek magamhoz”.

Örökkön háborog a tenger

Istenem én nagyon szeretlek

Elégia

Levegőt!

———

• József Attila  láng-tragikum

„A fájdalom zsenije és az értelem vértanúja” volt .(Bálint György)

„Nem szolgálhatta már az igazságot, ezért meghalt érte”. (Bálint György)

„Az örök hiány köszörűjén” .(Nagy László)

„József Attila a legbonyolultabb és a legegyszerűbb, a legmélyebb és a legtörékenyebb, a legsúlyosabb és a legátlátszóbb.” (Pilinszky János)

———

• 1937

Depresszió, betegség, hányatottság

-         a lét nagy átfogó kérdései,

-         időszembesítő,

-         önmegszólító,

-         (gyermek-felnőtt) – (nő-anya) párhuzamok

A halál hitelesítette minden egyes sorát, verseit már soha többé nem tudjuk borzongás nélkül olvasni.

———

Ime, hát megleltem hazámat

-búcsú a szépségtől,

-búcsú az élettől.

Talán eltűnök hirtelen

-ifjúság,             

-szabadság,

-öröklét.

(gyengéden, finoman burkolja be a szomorúságot)

Halála szörnyű volt és szép, mint a vértanuké.

———

Bartók Béla: Négy siratóének (zongora)

———

Műsortükör

I. rész

Zene: Bartók Béla III. zongoraverseny (részletek)

Nem én kiáltok

Milyen jó lenne nem ütni vissza

Tél

Tedd a kezed

Áldalak búval, vigalommal

Mióta elmentél

Mint gyermek

Reménytelenül

Elégia

      Zene

      II. rész

Eszmélet

Kirakják a fát

Levegőt

       Zene

      III. rész

Thomas Mann üdvözlése

Nem emel föl

(A kínhoz...)

Kiáltozás

Bukj föl az árból

Miben hisztek...

(Négykézláb másztam...)

Előadások: 2005. május 27-én Tibor Ernő Galéria.

                   2005. november 11-én Tibor Ernő Galéria.

                                       „Igy iramlanak örök éjben
                                                   kivilágított nappalok”

Kettőnk alkotói együttműködését példázandó, bemutatjuk azokat a részletekbe menő megjegyzéseket, hangsulyokra (aláhúzott szavak), ritmusra vonatkozó tanácsokat, amelyeket a József Attila-est főpróbája után mondtam, illetve, amiről a versek kapcsán  beszélgettünk.

1. Nem én kiáltok

-( jól elkülöníteni a címet, az utolsó sort erőteljesen!)

2.Milyen jó lenne nem ütni vissza

- (közvetlenül a közönséghez.)

3.Tél

- (az utolsó két sor erőteljesen felszólító legyen.)

4. -

5. Áldalak búval vigalommal

- (játékosan.)

6. –

7.Mint gyermek...

- a „micsodát”  szó  hangsúlyosabb.

8. Reménytelenül

- ...”biccent nem remél”

9. Elégia

- „önnönmagadra, eredetedre” 

(fokozni!!!)

- „itt készül, itt minden csupa...”

- „itt a lelkek” ...

- „rakodtabb tájakról idevont”

- „Itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz, magaddal is csak itt bírhatsz ...”

10. Eszmélet

- „Úgy éreztem, ez a rend”

-„ügyeskedhet, nem fog a ...”

-„ami van,  széthull darabokra”

-„törvényt szőtt a múlt szövőszéke

- „a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek, mint a rácsok!”

- „Az meglett ember”

-„Láttam a boldogságot én” (gúnyosan)

-„Én állok minden fülkefényben, én könyöklök és hallgatok.”

11. Kirakják a fát

- „Tőletek féltem” ???? (önmagának is érthetetlen  félelem)

12.Levegőt!

- „nem hittem létet, hogy könnyebben ... sem népet, amely retteg...” (több erővel)

- „nem oly becses az irhám”

13. Thomas Mann üdvözlése

- „te jól tudod...”

- a „honnan uszulnak ránk”-tól fokozni!

14. Nem emel föl

- „fogadj fiadnak Istenem”

15. A kínhoz...

- „amazon lesz minden fájdalom”

16. Kiáltozás

- (közvetlenül a közönséghez szólni)

17. Bukj föl az árból

- „hisz hogy ily ártatlan...

    az a pokolnál jobban...”

18. Miben hisztek?

19. Négykézláb másztam

- „hogy lesz még erő...”

(Végig szemkontaktust teremteni és tartani a közönséggel).

Sajtóvisszhang:

Költői est.

Németh Katalin József Attila-estjét tekintették meg az irodalombarátok péntek délután a Tibor Ernő galériában. Elhangzottak többek között olyan közismert költemények, mint Tedd a kezed, Eszmélet, Thomas Mann üdvözlése, vagy az Elégia. Az együttlétet Bartók Béla III. Zongoraversenyének magnóról elhangzó részletei tették meghittebbé.

Foto: Ciucur L. Antonius

(Bihari Napló)

Felemelkedni eszméletig

S. Németh Katalin műsora után

„Nappal hold kél bennem s ha kinn van / az éj, egy nap süt idebent” – ezt az idézetet olvashatta a Tibor Ernő galériába eljött szépszámú közönség várad avatott amatőr versmondójának műsora előtt/alatt az obligát József Attila portré mellett. A gondolati tartalom hangsúlyozása felé vezető műsor hangulatát csak elmélyítette a  zene. Bartók életművéből a könnyebben érthető, lírai töltetű részek emelték ki azt a József Attila-i üzenetet, hogy az élet-eszmélet-szerelem-ember, akár egymás szinonimái, meghatároznak bennünket. Ismert és ritkábban hallott költemények követték egymást, szám szerint 19, és akár szimbólumnak is felfogható, hogy éppen a tizedik helyen hangzott el az Eszmélet című gondolati vers. Ritkábban hallhatók a Miben hisztek?, Bukj fel az árból, Négykézláb másztam költemények. A tömör, már-már sokkoló műsor megszerkesztettsége az, amire joggal figyelhet fel a néző. a pontos szövegmondást és az átélés miatt néha el-elcsukló előadást megérdemelten követte hosszú vastaps.

Nem tiszte a tudósítónak kérdezni, de József Attila-év fele táján mégis kikívánkozik: hol vannak az évtizedekkel ezelőtt annyira kedvelt előadóestek, amikre öröm visszaemlékezni, és amelyek sokszor évekig, sőt évtizedekig  vonzották az időközben megújult közönséget? Netán a versmondók, az erre szakosodott színészek fáradtak el? Mindenesetre az évből még jócskán tellene...

Tüzes Bálint

(Reggeli Újság)

Az én József Attilám

A művelődés és a tanulás ünnepe című rendezvénysorozat keretében Sebed a világ címmel József Attila-emlékestre invitálta a irodalombarátokat a Bihar Megyei  és Nagyváradi Civil szervezetek szövetsége (BINCISZ). Németh katalin péntek este tartotta meg előadását a Tibor Ernő galériában.

Fleisz János BINCISZ- elnök köszöntő beszédében a felnőttoktatás fontosságáról, valamint a képzés kereteinek a megteremtéséről szólt, megemlítve a rendezvénysorozat eddigi állomásait. Rámutatott: csak öntudatos, egymásra figyelő, múltját féltő közösségnek van jelene és lesz jövője, majd azon reményének adott hangot, hogy e tekintetben helyesek, eredményre vezetők a nagyváradi törekvések.

Németh Katalin a hivatalos megnyitót követően adta elő az általa kiválasztott három fejezetbe tagolt tizenkilenc József Attila –verset. Az első részben főként a póéta legkorábbi költeményei kerültek. Ezeket a későbbi tragédiát előrevetítő, mély gondolatiságú szerelmes vallomások egészítették ki, így az Mióta elmentél című. A produkció második blokkját egyértelműen az eszmélet uralta. Az ebbe a csoportba sorolt versek –mint például a Kirakják a fát – arról tanúskodnak, mennyire vérző, gyógyíthatatlan sebet ejtettek a József Attila lelkén a siralmas életkörülményekből fakadó gyermekkori élmények. Az est záró részében zömmel az 1937. év termései hangzottak el.

„Bartók Béla zongoraversenyei közül azért pont a harmadikra esett a választásom, mivel műsorom üzenetét mind közül ez tolmácsoltja a legkifejezőbben, az Elégiához pedig különösképpen kapcsolódik” – nyilatkozta lapunknak Németh Katalin. Úgy vélte, József Attila felülemelkedik a világirodalom valamennyi képviselőjén, az egyetemes művelődéstörténetben betöltött szerepe pedig Mozart vagy Bach nagyságához hasonlítható.

Számomra olyan ő, mint másoknak Bach, akiről csodálói azt tartják, hogy az isteneknek komponált” – fogalmazott Németh Katalin, beismerve: nem volt könnyű kiemelnie József Attila remekművei közül azt a tizenkilencet, amelyeket péntek este elszavalt. „Akit bemutattam az az én József Attilám” .- mondta, utalva arra, hogy a válogatást az Eszmélet köré építette fel, amelynek mondanivalója egyre aktuálisabb. A vers, a  harmóniára, szépre és az örök érvényűre vágyó költő kétségbeesett kiáltása, amely akkor hangzik el, amikor megszületik a felismerés: hiába keressük kutatjuk eme értékeket a társadalomban, hisz azok onnan már régen kivesztek.

Németh Katalin egyéni műsoráról egyébként hangfelvétel is készült. A CD azonban szabad árusításban még nem kapható.

G.(urzó) K(lára). E.(nikő)

Reggeli Újság

                                               ”Áldalak búval, vigalommal”

Vastaps a Tibor Ernő galériában

József Attila-est. 100 éve született. Körül a fehérre meszelt pincegaléria. A szemközti falon a költő képe és sora. Nézzük és értelmezzük. Várakozás csendje. Majd Bartók zenén közeledik. Itt lesz mindjárt. Senki nem tartja illőnek akár meg is moccanni.

A szavalóművésznő már rég a költő képe alatt ül, magában őt megidézve. Tisztelettel. Majd megjelenik őbenne. Mindvégig, bő órán át. Látszólag nagyon egyszerű, lepárlott eszközökkel, valójában az emberi értelem és érzelem minden finom rezdüléséét önmaga adta természetes kifejező hangnemben. Németh Katalin József Attila homloka mögé bújt, a lelkébe rejtezkedett és onnan értelmezte a világot: az ember szeretetre, igazságra, szabadságra, tisztaságra sóvárog. És sajog.

Megilletődtem attól, hogy azt kaptam, amit vártam: József Attilához méltó tolmácsolást. Csodálatosan hiteles értelmezést. A költővel való teljes azonosulást. Mintha magával József Attilával töltöttem volna közel másfél órát. Találkozhattam vele legteljesebben, legbensőségesebb tolmácsolásban.

Összegeztem, itt senki nem beszélt, egy szó sem esett József Attiláról. Magával József Attilával találkoztunk. Maga József Attila beszélt. Magamagáról. Szellemi érzelmi élményben volt részünk. Lélegzetvisszafojtva együtt figyelt a hallgatóság. A hosszantartó taps nemhogy szűnt, vastapssá változott!

Nagyváradon, 2005 júniusában. Máig hatóan.

Bartos-Elekes Ildikó.

Reggeli Újság

Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (22. rész)

ÉDESANYÁNK, ERDÉLY

Vallomás a szülőföldről

„Azoknak ajánlom, akik édesanyánkhoz, kicsiny Erdélyhez nagy bajában is mindíg hűségesek voltak.”

(Kós Károly)

                                                         

Műsortükör:

 Ének

Áprily Lajos: Tetőn

Áprily Lajos: Láthatatlan írás

Horváth István: Erdély

Dsida Jenő: Erdély

Király László: Valahol ott

Farkas Árpád: Apáink arcán

Ének

Berde Mária: Mezőség

                                               „Ó, édes táj! Ó, nagycsöndű Mezőség!”

Kiss Jenő: Kurgán

Király László: Aszály

Áprily Lajos: Halálpatak

Bartalis János: Szavak

Ének

Áprily Lajos: Beszélgetés a földdel

Magyari Lajos: Van olyan föld...

Reményik Sándor: Halotti beszéd a hulló leveleknek

Bokor András. Erdély Erdélyben van

Ének

Zene: mezőségi, kalotaszegi, székely és csángó népdalok.

Közreműködött: Papp Zsuzsánna és Miklós János (ének).

Előadás: 2004. május 28-án a Tibor Ernő Galériában.

                                              

Sajtóvisszhang:

                                    Erdély,”ma minden mosolyom téged jelent.”

Csillagok a pincében

Péntek délután a Tibor Ernő Galériában művészeteket állított egymás mellé a közönség előtt. Édesanyánk, Erdély című műsorában az elmúlt közel egy évszázad erdélyi klasszikusait hallhattuk, Papp Zsuzsa és Miklós János jóvoltából pedig a máiglan élő népdallal simogathattuk lelkünket. Csillagokat gyűjtött gondos halmokba, a költészet olyan klasszikusaitól mondott verset, akik erdélyiségünk meghatározó fáklyái voltak és reményeink szerint maradnak is. Áprily Lajos, Dsida Jenő, Berde Mária, Reményik Sándor szövegei Király László, Farkas Árpád Magyari Lajos, Kiss Jenő, Bartalis János verseivel erősítették a  lenni-megmaradni, élni-megélni hitet. Annak a földnek az üzenetét, keservét, keserédes hitét tolmácsolták, amelyet Bokor András Hol van Erdély? című publicisztikájával annyira lírai, mégis kemény hangon fogalmaz meg.

A Filharmónia két fiatal népművésze, Miklós János és Papp Zsuzsa a népdalok drágakövét helyezte Németh Katalin versekből és hiteles szövegből vert nemesfém foglalatába. „Túl a hegyen innen is/ Áldjon meg az Isten is” eléneklésekor a’capella, azaz

 kíséret nélkül is kettőssé lett az előadásuk.

Keresve sem lehetne nemesebb simogatóan számonkérő tárgyat, témát találni a szülőföldnél, ahol a maradás, megmaradás, az együtt-érzés-élés imperativusza ma is érvényes. Talán most még inkább.

Tüzes Bálint

(Bihari Napló)

                                             Titokzatos szót mondtam akkor:Erdély.”

                                                                      

Erdély Erdélyben van

Édesanyánk, Erdély címmel rendeztek irodalmi estet pénteken a nagyváradi Tibor Ernő Galériában. S. Németh Katalin összeállítása arra rezonált, hogy Erdély elcsatolása után tájainkon mindennek újjá kellett születnie, s ezáltal az irodalom is átrendeződött. A költészetben prózában a transzilvanizmus sajátos erdélyi szellemisége lett domináns. Az irodalmi est folyamán olyan költők versei hangzottak el, akiknek a neve fémjelzi ezt z időszakot. A műsor első felében a két világháború között élt és alkotott költők( Áprily Lajos, Dsida Jenő, Berde Mária, Reményik Sándor) költeményeiből kaptak ízelítőt a jelenlévők. Ezután Papp Zsuzsanna és Miklós János mezőségi és magyarszováti dalokat, valamint gyimesi keserveseket adott elő az alig kéttucatnyi érdeklődőnek. A műsor második felében merőben új hangzású a kommunizmus és diktatúra nyomait, jeleit magán viselő költeményeket olvasott fel Németh Katalin Horváth Istvántól, Kiss Jenőtől. Az irodalmi est Bokor András Erdély Erdélyben van című publicisztikájának felolvasásával zárult, az előadó ezzel (és az egész műsorral) adózott a pár éve elhunyt publicista, szerkesztő emlékének.

 Sükösd Tóth Krisztina

(Reggeli Újság)

 

Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (22. rész)

                                                   ÉDESANYÁNK, ERDÉLY

Vallomás a szülőföldről

„Azoknak ajánlom, akik édesanyánkhoz, kicsiny Erdélyhez nagy bajában is mindíg hűségesek voltak.”

(Kós Károly)

                                                         

Műsortükör:

 Ének

Áprily Lajos: Tetőn

Áprily Lajos: Láthatatlan írás

Horváth István: Erdély

Dsida Jenő: Erdély

Király László: Valahol ott

Farkas Árpád: Apáink arcán

Ének

Berde Mária: Mezőség

 „Ó, édes táj! Ó, nagycsöndű Mezőség!”

Kiss Jenő: Kurgán

Király László: Aszály

Áprily Lajos: Halálpatak

Bartalis János: Szavak

Ének

Áprily Lajos: Beszélgetés a földdel

Magyari Lajos: Van olyan föld...

Reményik Sándor: Halotti beszéd a hulló leveleknek

Bokor András. Erdély Erdélyben van

Ének

Zene: mezőségi, kalotaszegi, székely és csángó népdalok.

Közreműködött: Papp Zsuzsánna és Miklós János (ének).

Előadás: 2004. május 28-án a Tibor Ernő Galériában.

                                              

Sajtóvisszhang:

Erdély,”ma minden mosolyom téged jelent.”

Csillagok a pincében

Péntek délután a Tibor Ernő Galériában művészeteket állított egymás mellé a közönség előtt. Édesanyánk, Erdély című műsorában az elmúlt közel egy évszázad erdélyi klasszikusait hallhattuk, Papp Zsuzsa és Miklós János jóvoltából pedig a máiglan élő népdallal simogathattuk lelkünket. Csillagokat gyűjtött gondos halmokba, a költészet olyan klasszikusaitól mondott verset, akik erdélyiségünk meghatározó fáklyái voltak és reményeink szerint maradnak is. Áprily Lajos, Dsida Jenő, Berde Mária, Reményik Sándor szövegei Király László, Farkas Árpád Magyari Lajos, Kiss Jenő, Bartalis János verseivel erősítették a  lenni-megmaradni, élni-megélni hitet. Annak a földnek az üzenetét, keservét, keserédes hitét tolmácsolták, amelyet Bokor András Hol van Erdély? című publicisztikájával annyira lírai, mégis kemény hangon fogalmaz meg.

A Filharmónia két fiatal népművésze, Miklós János és Papp Zsuzsa a népdalok drágakövét helyezte Németh Katalin versekből és hiteles szövegből vert nemesfém foglalatába. „Túl a hegyen innen is/ Áldjon meg az Isten is” eléneklésekor a’capella, azaz

 kíséret nélkül is kettőssé lett az előadásuk.

Keresve sem lehetne nemesebb simogatóan számonkérő tárgyat, témát találni a szülőföldnél, ahol a maradás, megmaradás, az együtt-érzés-élés imperativusza ma is érvényes. Talán most még inkább.

Tüzes Bálint

(Bihari Napló)

Titokzatos szót mondtam akkor:Erdély.”

                                                                      

Erdély Erdélyben van

Édesanyánk, Erdély címmel rendeztek irodalmi estet pénteken a nagyváradi Tibor Ernő Galériában. S. Németh Katalin összeállítása arra rezonált, hogy Erdély elcsatolása után tájainkon mindennek újjá kellett születnie, s ezáltal az irodalom is átrendeződött. A költészetben prózában a transzilvanizmus sajátos erdélyi szellemisége lett domináns. Az irodalmi est folyamán olyan költők versei hangzottak el, akiknek a neve fémjelzi ezt z időszakot. A műsor első felében a két világháború között élt és alkotott költők( Áprily Lajos, Dsida Jenő, Berde Mária, Reményik Sándor) költeményeiből kaptak ízelítőt a jelenlévők. Ezután Papp Zsuzsanna és Miklós János mezőségi és magyarszováti dalokat, valamint gyimesi keserveseket adott elő az alig kéttucatnyi érdeklődőnek. A műsor második felében merőben új hangzású a kommunizmus és diktatúra nyomait, jeleit magán viselő költeményeket olvasott fel Németh Katalin Horváth Istvántól, Kiss Jenőtől. Az irodalmi est Bokor András Erdély Erdélyben van című publicisztikájának felolvasásával zárult, az előadó ezzel (és az egész műsorral) adózott a pár éve elhunyt publicista, szerkesztő emlékének.

 Sükösd Tóth Krisztina

(Reggeli Újság)