Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (bibliográfia, tartalomjegyzék)

BIBLIOGRÁFIA

Az  előadásokhoz, a pódiumműsorokhoz és e könyv megírásához felhasznált anyagok, továbbá  válogatás   a színházzal kapcsolatos saját írásokból.

Könyvek

Arisztotelész: Poétika. Irodalmi Könyvkiadó. Bukarest, 1969.

Arisztotelész: Politika. Gondolat Kiadó. Budapest,1984.

Balogh László: József Attila.  Gondolat Kiadó. Budapest, 1988.

Bertolt Brecht: Jó embert keresünk. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1957.

Bertolt Breht: Színházi tanulmányok. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1969.

Brook, Peter: Az üres tér. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1973.

Bihar Képekben. Editura IPCR. Nagyvárad,1969.

Bokor András: Két némaság között. Kecsmetion Press kiadói kft. Budapest,1994.

Buşulenga, Zoe Dumitrescu: Sofocle şi condiţia umană. Editura Albatros. Bucureşti,  1974.

Buda Béla: Az empátia - a beleélés lélektana. Gondolat Könyvkiadó. Budapest,1978.

Croce, Benedetto: Estetica privită ca ştiinţă a expresiei şi lingvistică generală. Editura Univers. Bucureşti, 1970.

Dsida Jenő: Séta egy csodálatos szigeten. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest,1992.

Dsida Jenő: Légy már legenda. Összes versei és műfordításai. PÜSKI. Budapest,1999.

Diderot, Denis: Színészparadoxon – A drámaköltészetről. Magyar Helikon. Budapest,1966.

ESZMÉLET In memoriam József Attila. Válogatta és szerkesztette N. Horváth Béla. Nap Kiadó. Budapest, 2004.

Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története. I-II. Gondolat Kiadó. Budapest, 1964.

Falus Róbert: Utószó. In. Sophoklés drámái. Magyar Helikon. Budapest, 1970.

Fáy Ferenc:  Összegyűjtött versei. Vörösváry Publishing Cº LTD. Toronto. Canada.

Gáspárik Attila szerk. : Kovács György 100 . A Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem Kiadója. Marosvásárhely, 2010.

Görög költők antológiája. Móra Ferenc Könyvkiadó. Budapest, 1964. 

Halász László: Irodalompszichológiai vizsgálatok. Tankönyvkiadó. Budapest, 1971.

Halász László: Művészetpszichológia. In. Alkalmazott pszichológia. Szerk. Lénárt Ferenc, 4. kiadás, Gondolat. Budapest,1984.

Hazahív a hűség. Romániai magyar költők vallomásai a szülőföldről. Válogatta, szerkesztette és az előszót írta: Lisztóczky László. Castrum Könyvkiadó. Sepsiszentgyörgy, 1993.

Hegel: Esztétikai előadások. I. II. III. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1952.

Hippolite Taine A.: A görög művészet bölcselete Franklin –Társulat kiadása. é.n. Hippolyte Taine: Filozofia artei.  Editura Enciclopedică Romînă. Bucureşti, 1973.

N. Horváth Béla: A líra logikája - József Attila. Akadémia Kiadó. Budapest, 2008

Illyés Kinga Emlékkönyv. Művelődési Központ. Bereck, 2007.

Isten kezében. Romániai magyar költők istenes versei. Válogatta , szerkesztette és az előszót írta Lisztóczky László. Kasztrum Könyvkiadó. Sepsiszentgyörgy, 1992.

Jászai Mari Levelei. Sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor. Budapest. 1944.

Jézus Krisztus tegnap és ma - rádióbeszélgetések és vallomások. Szerk. Szabó Ferenc S.J.

Róma. 1985.

József Attila összes versei. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1954.

Kántor Lajos: A hiány értelmezése (József Attila Erdélyben). Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1980.

Kelemen István: Várad színészete. Literator Könyvkiadó-Charta Könyvkiadó, Nagyvárad. 1997.

Kós Károly: Erdély. Erdélyi Szépmíves Céh. Kolozsvár, 1934.

Kovács György: Súgó nélkül In. Gáspárik Attila szerk. Kovács György 100. A Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem Kiadója. Marosvásárhely, 2010.

Latinovits Zoltán: Verset mondok.  Népművelési Propaganda Iroda. Budapest,1979.

Láng Gusztáv: Dsida Jenő költészete. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest • Kolozsvár, 2000.

Lázadó Krisztus – József Attila magyarságversei és istenes versei. Szerk. Pomogáts Béla.

Kiadja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. 2005.

Lisztóczky László: Vonások Dsida Jenő portréjához. Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár, 2005.

Lukács László szerk.: Innen és túl (Versek az Isten-kereső emberről) VIGILIA  . é.n.

Major Tamás: Bertolt Brecht és hatása a magyar színházi életre. In. Bertolt Brecht. Színházi tanulmányok. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1969.

Máté evangéliuma. A görög eredetiből fordította és magyarázta Dr. Almási Tibor. Gyuró Technik Kft. kiadása. Budapest, 1989.

Negreanu, Elena: Importanţa înţelegerii şi precizării subtextului în studiul rolului. In: Contribuţii la studiul pedagogiei artei dramatice şi al istoriei teatrului. Editura didactică şi pedagogică. Bucureşti, 1967.

Négyszemközt az utókorral, József Attila fényképeinek ikonográfiája. Összeállította és az előszót írta Macht Ilona. Népművelési Propaganda Iroda. Budapest, 1980.

Művészetpszichológia. Gondolat Könyvkiadó. Budapest, 1973.

Péchy Blanka: Jászai Mari. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1960.

Pilinszky János: Összegyűjtött versek. Századvég Kiadó•2000 Könyvek. Budapest, 1992.

Pilinszky János: Húsvét. Nap Kiadó. Budapest, 2009.

Ritoók Zsigmond szerk.: Színház és stadion. Gondolat Könyvkiadó. Budapest,1968.

Roşca, D.D. :A tragikus lét. Tudonányos Könyvkiadó. Bukarest, 1971.

Sophoklés drámái. Magyar Helikon. Budapest, 1970.

Schneider N. Antal: Varga Vilmos Világ utcája. In. A Pece-partról jöttem. Európrint. Nagyvárad, 2006.

Szabó György: Arisztotelész és a poétika. In. Arisztotelész. Poétika. Irodalmi Könyvkiadó. Bukarest, 1969.

Szabó György: Mediterrán mítoszok és mondák – mitológiai kislexikon. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest,1973.

Szigetek a holttengerben – Mezőségi antológia. szerk. Nagy Pál. Mentor Kiadó. Marosvásárhely, 1998. 

Terestyéni Tamás: Kommunikáció-elmélet, A testbeszédtől az internetig. Akti Typotex. Budapest, 2006.

Ungvári Tamás: Modern tragikum – tragikus modernség. Gondolat Kiadó. Budapest, 1966.

Ungvári Tamás: Világszínház. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest,1974.

Vekerdy Tamás: A színészi hatás eszközei – lélektani elemzés. Egyetemi jegyzet. é.n.

Versekben tündöklő Erdély. Magyarar költők erdélyi verseinek  a gyűjteménye a Gyulafehérvári Soroktól mind a mái napig I-II. Szerkesztette: Szentimrei Jenő és Lisztóczky László.  Castrum Könyvkiadó. Sepsiszentgyörgy, 1998.

Vigotszkij, Lev: Művészetpszichológia. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1968.

Viz László: A torinói halotti lepel. Ecclesia Kiadó. Budapest, 1986.

Folyóiratok, heti- és napilapok

A. Ardeleanu-Pop: ... Şi din nou a bătut gongul – Faza interjudţeană a bienalei de teatru „I.L. Caragiale”. Crişana, 1968.oct.

Babits Mihály: Költészet és előadóművészet . Nyugat, 1919. II. sz.

Bartos Elekes Ildikó: Vastaps a Tibor Ernő Galériában. Reggeli Újság, 2005 jún.

Bölöni Sándor: Műkedvelők dícsérete- egy nagyváradi előadás margójára. Előre,1968. jún. 28.

Ciucur L.Antonius:Költői est. Bihari Napló, 2005. jún.

Crişan,T.: Permanenţă şi ritmicitate.  Crişana,  1969. febr.

Crişan, T.: Întîmpinînd cel de-al VI-lea festival bienal de teatru: Repetiţii, Crişana, 1970. dec.

Crişan, Mihai: Festivalul „Caragiale” `68. Teatru, Nr.2 feb. 1969.

Dávid Erzsébet: Amatőr színjátszásnál valamivel többet.  Fáklya,1968. márc. 17.

Dávid Erzsébet: Megyeközi színjátszó fesztivál Aradon. Fáklya, 1968. okt.

Dávid Erzsébet: Színjátszók Napja, Fáklya 1972. jan. 22.

d. e.(Dávid Erzsébet): Amatőr színjátszók napja . Fáklya 1971. feb. 8.

--Distincţii acordate la finala celui de al VI-lea Festival de Teatru de Amator „Ion Luca caragiale”.Îndrumător cultural, 1971.

--.Díszelőadás. Előre 1968. december

Gáll Ernő: Az amatőr színjátszás lényege. Művelődés, 1969. 5.

G.K.E.,(Gurzó Klára Enikő): Az én József Attilám. Reggeli Újság, 2005. nov. 14.

--.Hétvége képekben: Szophoklész: Élektra. Fáklya, 1970. okt. 6.

Kenéz Ferenc: „A siker titka a módszerekben rejlik” Fáklya, 1972. okt. 14.

Kelemen István: A legjobbakról. Fáklya, 1968. okt. 22.

Kelemen István: A műkedvelő színjátszás gyökereiről - Ne csak alkalomszerű előadásokat... Fáklya, 1968 okt. 25.

Horváth Arany: Honnan jönnek, hová jutnak? Művelődés, 1970. 5. sz.

Hervay Gizella: A műkedvelés varázsa. Ifjúmunkás, 1968. dec. 27.

Messzer László: Vendég voltam Botoşaniban, Ipoteştiben. Fáklya, 1969.jún. 20.

Muzsnay Magda: Elektra – Műkedvelő színpadon. Igazság, 1971.

Nagy Béla: A nyertesek köszöntése. Fáklya,1971. ápr. 28.

Nemlaha György: “Kicsinyített színház” vagy műkedvelés? Művelődés, 1969. 3. sz.

Oláh Ferenc: „A Próba” igazi próbája. Fáklya, 1968. jún. 15.

Oláh Ferenc: A nagyváradi színjátszók műsorelképzelése. Művelődés 1970.

S. Németh Antal: Színészi játék és korszerűség. A Hét, 1971.április 23.

S. Németh Antal: Iskolák, tanítványok. A Hét, 1971. jún. 15.

S. Németh Antal: Az elveszett levél Váradon. A Hét, 197...

S. Németh Antal: Mostohagyermek: az előadóművészet. A Hét, 1972. feb. 11.

S. Németh Antal: Morzsák Thália asztaláról.  A Hét, 1972.júl. 14.

S. Németh Antal: Szép csendesen. A Hét,1972. nov.2.

S. Németh Antal: Miért szenved az ifjú W? A Hét, 1973. nov. 12.

S. Németh Antal: Háry János vagy egy igazi úr. A Hét, 1974 ...

S. Németh Antal: Ki írja meg? A Hét, 1974. december 6.

S. Németh Antal: A színház közönsége — a közönség színháza. A Hét, 1973. 18. szám.

S. Németh Antal: Az utolsó utáni éjszaka. A Hét, 1974. ápr. 5.

S. Németh Antal: Czikéli László szerepei. A Hét, 1974. ápr. 27.

Schneider Németh Antal: A tűz márciusától San Genaró véréig. Erdélyi Napló,1999.április 13.

Schneider Németh Antal: Illyés Kinga totális színháza. Erdélyi Napló, 2001. jan.30.

Schneider N. Antal: Pilinszky arcai. Reggeli Újság, 2006. jan. 5.

Schneider N. Antal: Színház és politika. Bihari Napló, 1999. nov. 27-28.

Schneider N. Antal: „Az élet gyönyörű lesz a Földön” Bihari Napló, 1999. okt. 30-31.

Schneider N. Antal: Mostohatestvérek —színház és kritika. Bihari Napló, 2000. jan. 8.

Schneider N. Antal: Sztárok és művészek, primadonnák és bonvivánok. Bihari Napló, 2000 feb. 5-6.

Schneider N. Antal: Versben bújdosók. Bihari Napló, 2000. márc. 9-11

Silvestru, V. : O ipoteză despre ce n-ar trebui să fie Festivalul de teatru “I.L.Caragile” .             Îndrumător cultural, 1969. nr.1.

Sz. Kovács István: Bemutató a Nagyváradi Municipiumi Művelődési Házban. Művelődés, 1974.

-- A VI. Caragiale színjátszó fesztivál eredménye. Fáklya, 1971. jan.

-- Al VI-lea festival de teatru de amatori „I.L. Caragiale” 1970-1971. Crişana, 1971. jan.

--.Spectacol de gală prezentat de formaţiile premiate la finala celui de-al V-lea Festival de teatru de amator. Ronănia liberă. 1968. dec.

--.Spectacol de gală prezentat de formaţiile finaliste la bienala de teatru „I.L. Caragiale”.     Scîntea tineretului 1968. dec.

-- .Premiile festivalului „Ion Luca Caragiale” Scîntea tineretului” 1971. aprilie.

--.Festivitate de premiere a formaţiilor participante la cel de al VI-lea Festival bienal de teatru de amator”Ion Luca Caragiale” Scîntea. 1971. apr.

Sütő András: Filmriport és kancsal szem. Előre. 1972. máj. 30.

Sükösd Tóth Krisztina: Erdély Erdélyben van. Reggeli Újság, 2004. máj.

(szem),(Szemlér-Lendvay Éva): Lényeg és locsogás. Tévé figyelő. Brassói Lapok, 1972. 19. sz.

Tăranu, Gh.: Aportul profesioniştilor. Îndrumător Cultural, 1969. 1.

Török Miklós: Szophoklész tragédia – amatőr színpadon. Fáklya, 1970. szept. 18.

Tüzes Bálint: Németh Katalin ajándéka. Vasárnap, 2000. máj.

Tüzes Bálint: Csillagok a pincében. Reggeli Újság, 2004. máj.

Tüzes Bálint: Felemelkedni eszméletig. Reggeli Újság, 2005. jún.2.

Tüzes Bálint: A lélek kényege. Reggeli Újság, 2007. máj.

Ţugulea, E.: Talent, satisfacţii dar şi diletantism. Însemnări de la faza judeţeana a echipelor sindicale şi caselor de cultură  festivalului „I.L. Cargiale”, Crişana, 1971. 21. ian.

Varró Ilona:  Műkedvelők.  Új Élet,  1972. 13.sz.

(-za):Színjátszók sikere, Előre, 1968. dec.

Zdrehuş, C.-Crişan,T.: La încheierea fazei judeţene a bienalei de teatru “I.L. Caragiale”             Crişana. 11.jul. 1968.

TARTALOM

Szerelmünk Thália

Az első kísérlet

Hétköznapok, helyszínek, hitek

Találkozások, színterek, gondolatok

Szerepek, szereplők, jegyzetek

Fesztiválok,  zsűrik, méltatások

Döntő, gálaműsor,  gesztusok

Utóhangok, tervek, versek

Szophoklész- Élektra

Vágyak, kísérletek,  elképzelések

Szövegek, húzások, értelmezések

Kar,  közvélemény,  eszményképek

Díszlet, kosztüm, kellék          

Próbák, felkészülés,  nagyjelenet

Kritika, méltatás, visszhang

Az epikus színházi kísérlet

Az idő próbája, kételyek, kérdések

Keresés, választás, gondok

Elidegenítés, maszkok, kikiáltó

Szereptanulmány, jegyzetek, idézetek

Bemutató, közönség, epilógus

Hattyúdal a pódiumon

Csengetés után, katedra, pódium

Stílus, egyszerűség, pátosz

Előadóestek, szerkesztés, zene

Gondolatok, felkészülés, műsortükör

Tavasz itthon és mindörökké

Jézus, a fájdalmak embere

A többi kegyelem

Édesanyánk, Erdély

Sebed a világ 

Zarándokút

Versek az isten-kereső emberről

Zárszó

Bibliográfia

Tartalom

A DVD szövege:

B. Brecht: A szecsuáni jó ember (monológok)

Szophoklész: Élektra (monológ)

Tavasz itthon és mindörökké

Jézus, a fájdalmak embere

A többi kegyelem

Édesanyánk, Erdély

Sebed a világ 

Zarándokút

Versek az isten-kereső emberről

S. Németh Katalin előadásában

 

Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (21. rész)

A TÖBBI  KEGYELEM

Pilinszky János est

„Latrokként, tér és idő keresztjére vagyunk mi verve emberek”

(Simone Weil)

Jegyzetek:

Pilinszky János lírája a XX. sz. azon művészeti vonulatához sorolható, amely nem a kollektív emberi érzéseket igyekezett megfogalmazni, hanem az egyén lelki, lelkiismereti problémáit járta körül. Eszmevilágát, költői módszerét mély humanizmus, fegyelem, hangulatteremtő erő, szűkszavúság és pontosság jellemezte.

Pilinszky magánya (szövegek):

„Különítélet minden éjjel, magányos exhumáció.

Kiemelek egy ismeretlent a semmiből és eleresztem.

———

Még ki lehet nyitni,

Még be lehet zárni.

———

Az újszülöttek lucskos és a haldoklók tűznehéz ingét viseltem;

 most fölvezetnek.

Ez is beletartozik ámulatomba és a döbbenetembe.

———

Az eltaposott fűben olvasok, csupa félelem és csupa alázat vagyok.

Most elviselhető,

Most másra gondolok,

Most semmi sincs,

Most én vagyok.

Most minden van,

Most tűrhetetlen,

Most pedig, most egyedül, végképp egyedül csak te meg én.

————

A kegyelem és az öröm együtt ért.

Szög és olaj lehetne címerem.

Nekünk magunknak muszáj végül is a présbe kényszerülnünk befejeznünk a mondatot.

Kit fölvezetnek, nem tudom

Kik fölvezetnek, nem tudom

Vágóhíd vagy vesztőhely

S a zuhanás, a félreérthetetlen, s a csönd utána, nem tudom.

———

A hó, a téli hó, talán száműzött engem, Isten hallgatása.

———

Hol járunk már az éden fáitól, meghasadnak az evidenciák.

———

Akárhonnan érkezhet mondat, akárhonnan.

———

Időtlen gyásszá csupaszodtál.

S ő harmadnap föltámadott.”

• A szenvedés drámaisága,

 A megfeszített végtelen magánya,

- az ember kizártsága  világból,

- az ember elidegenedése önmagától és a világtól,

- az ember elveszettsége a világban,

- az ember vergődése ég és föld között.

                   

                „Mert elhagyatnak akkor mindenek”

• Pilinszky Jánost erőteljesen foglalkoztatta a jóság és a bűn küzdelme az emberi lélekben.

„A szeretetről tudnunk kell, hogy nem lelkiállapot, hanem irányulás, különben már a szerencsétlenség első pillanatában elveszítjük” (Simone Weil)

———

• Apokrif című talányos verse a világomlás időszakában élő ember szava. Végítélet- látomásában nem tobzódnak olyan borzalmak, mint a bibliai előképben s valahogy mégis borzongatóbb a versből áradó kietlenség és egyetemes reménytelenség, hisz nem áll mögötte a feltámadásnak és a jók megdicsőülésének biztató ígérete.

...„A felületen egyre sokasodó esetlegességek, zavar és tanácstalanság, mind lazább szövetek, foszlékonyabb matériák, kiszolgáltatottabb lények és tárgyak, de mint egy láthatatlan teremtés egyre átfogóbb és egyre lemondóbb gesztusában, aminek nem lehet ellenállni.

Rendkívüli szempár fürkészi itt önmagát, a világot és bennünket. Egyszerre könyörtelen a tekintete és gyengéd, személytelen és személyes, tartózkodó és szégyentelen, mint a segítség. A felebarát pillantása ez, és az angyalé –

hogy angyal volt, aki hátunk mögött valamikor a kaput bezárta” (Pilinszky János)

Műsortükör:

      Zene J. S. Bach : II. d-mol partita (részletek), előadja Kosztin Szabó Éva

Stigma

Magamhoz

Gyász

Harbach 1944

Késő kegyelem

Kihűlt világ

Panasz

Zene

Apokrif

Zene

Introitusz

Harmadnapon

Egyenes labirintus

Milyen felemás

Majd elnézem

Van Gogh imája

Mi és a virágok

Sztavrogin elköszön

Végkifejelet

A többi kegyelem

Előadás: 2002. május 30-án a Tibor Ernő Galériában

Sajtóvisszhang: A sajtó nem mutatott érdeklődést sem Pilinszky János költészete sem az előadóest iránt.

 

Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (20. rész )

JÉZUS, A FÁJDALMAK EMBERE

Lírai passió

„Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”

(Máté 28,20)

Az üdvtörténet nagy eseményének lírai megjelenítésére kidolgozott, Jézus szenvedéstörténetét bemutató műsorhoz készített

Jegyzetek:

„Én nem szeretem a pusztítást, nem vagyok ember” –mondá az ÚR (Ószövetség).

Jézus az egyetlen ember, akiben megnyilvánult az Isten: Szépség és fájdalom, Szeretet és fájdalom.

1. Jézus, az Emberfia,
2. Jézus, a fájdalmak embere.

Mindkettő itt él a szívünkben és a szeretetünkben; Ő a bennünk fénylő csillag, a megszenvedett szeretet.

- hagyd szívünkön képmásodat-

Minden emberben ott van az Isten, de nem mindenki ér el arra fokra, hogy felmutassa önmagában az isteni lényeget.

- testünk az állati lényeg,

- lelkünk az isteni lényeg.

                                                A bemutató előadás Nagycsütörtökön

———

• A szenvedő Jézus a költészetben...

                  - magánnya

• JÉZUS   - magáramaradottsága

                       - elhagyatottsága

• JÉZUS, mint eszmény:

-         Keresztény etikai értékek,

-         kín és gyönyörűség,

-         Istennel szemben mindig szálegyedül állás,

-         paradox hit vagy misztikus csoda,

-         a misztikus lelki tapasztalás – hívatás?

-         a jézusi lényeg az emberi társadalomban,

-         az út befelé végtelen (az ember csak önmaga lelkéből újulhat meg).

———

• A hit próbája a szenvedés, a szenvedő Krisztust az alkotó ember nem csak vállalja, de keresi is a Jézus-szerepet.

• Jézus valódi arca a lepel–arc; Szépség és méltóság – fájdalmas szépség

  A szenvedés, az öröm, a remény

- a remény reményt hív elő,

- ha bennem van remény, mindenben van, amihez nyúlok,

- ha szeretet van bennem, akkor abban is van, aki előttem áll, és akiben addig nem volt,

- a szeretet a reményből fakad.

- előbb van a remény, mint minden egyéb,

- a remény utoljára hal meg,

- az irodalom, a művészet, a zene jelentős alkotásai húsvéti ihletésűek (húsvéti      alapminta).

Joseph Haydn: A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán

 (vonósnégyes)

(7 adagio-tétel, laza szonáta formában - mini kvartettek.)

1. Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

2. Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

3  Asszony, imhol a te fiad.

4. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

5. Szomjazom!

6. Elvégeztetett...

7. Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!

———

- az áldozat volt Jézusban a legszabadabb,

- titokban vagyunk egymás előtt,

- a szabadság azt jelenti, hogy jót akarni,

- nem lehet másképpen élnünk, csak ha megmaradunk a szeretetben.

 ———                                                                             

Gesztus:

Az előadás végén a passió zene alatt az áll alatt lágyan összetett, imára emelt kezek, mintha egy gótikus boltív volna.

                                                 „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!”

———

Műsortükör és a versekhez fűzött jegyzetek

                      Zene: Johann Sebastian Bach: Máté passió (részletek).

               „Halálosan szomorú az én lelkem; maradjatok itt és virrasszatok velem!”

Jézus próbakő... (Általános felvezető Gyurkovics Tibor: Próba. című versével, bevezető a közönségnek)[1].

Krisztusom, én leveszem képedet falamról...  (Személyes és közvetlen „beszélgetés” Jézussal, Dsida Jenő: Krisztus című verse).

Eltávozék... (A feledhetetlen és meghatározó Jézus-élmény felidézése:  áhítat, borzongás, szomorúság, boldog felismerés Reményik Sándor: Lefelé menet)

„Halálosan szomorú az én lelkem; maradjatok itt és virrasszatok velem!” (Jézus szavai, Máté 26, 38).

Nem volt csatlakozás...  (A nagypénteki tragédia bevezetése, a magára hagyott ember végső kétségbeesése, Dsida Jenő: Nagycsütörtök).

                Zene

(A Keresztút versei, Fáy Ferenc: Keresztút.)

Első stáció: Pilátus halálra ítéli Jézust. (Pilátus nyugtalansága, Jézus engedelmessége.)

Második stáció: Jézus vállára veszi a nehéz Keresztet  (Jézus elfogadja a keresztet, a beteljesedés boldog tudatával indul a Golgotára ).

Harmadik stáció: Jézus először esik el a Kereszttel. (Jézus megpróbáltatásainak kezdete, Kálváriája), testvértelensége, irtózatos magánya a szörnyű tömegben ).

Negyedik stáció: Jézus szent Anyjával találkozik. (Tehetetlen vergődését csak anyja értette, érthette meg; saját fájdalmával nem terhelte anyját, nem korholta tanítványait. )

Ötödik stáció: Czirénei Simont Jézus Keresztjének hordozására kényszerítik (A szegény és fáradt ember átérezte Jézus szenvedését és segített neki).

Hatodik stáció: Veronika odanyújtja Jézusnak kendőjét. (Veronika a mindenkori asszonyi magatartás példája; a szerető, dédelgető, simogató, vigasztaló mozdulat).

Hetedik stáció: Jézus másodszor esik el a Kereszttel. (A szomorú és halálos kínok közt vergődő Jézust a táj, a környezet is gyűlölettel veszi körül ).

Nyolcadik stáció: Jézus a jeruzsálemi asszonyokkal találkozik. (Még az asszonyok is idegenként kísérték Jézust a Keresztúton).

Kilencedik stáció: Jézus harmadszor esik el a Kereszttel. (Az általános zavarodottságban és rémületben mindenki elhagyta Őt!).

Tizedik stáció: Jézust megfosztják ruháitól (A végzetes kiszolgáltatottságban, végtelenül elhagyatottan állt a halál előtt).

Tizenegyedik stáció: Jézust Keresztre feszítik.[2] (A végső áldozat; a beteljesülés, a kereszthalál; erre készült egész életében! egy kis időre Isten is magára hagyta Őt).

                               Áll a Kereszt az ég alatt…

                 

                                                                 (Sík Sándor XI. Stáció)

          Jézus szavai: “Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki                                                életét  adja az ő barátaiért”. (János 15, 13)

                                             

                                                    

Tizenkettedik stáció: Jézus meghal a Kereszten. (Jézus kereszthalálakor már sokan megtértek).

                 Jézus szavai: “Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”. (Lukács 23,46)

                 Tizenharmadik stáció: Jézus holttestét leveszik a keresztről és anyja ölébe                       teszik.(Az anya szívet tépő fájdalma, dédelgető, simogató érzéssé szelídül.)

Tizennegyedik stáció: Jézus holttestét eltemetik. (A halott Jézus már a győztes Jézus! A halál fájdalmát a feltámadás reménysége enyhíti).

                Jézus szavai: ”Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”.(Máté 28, 20)

                      Zene .

 Előadások:

2000. április 20-án. Nagycsütörtökön du. 18 óra. a Tibor Ernő Galériában. A teljes előadást a TVS egy héttel később az Ortodox húsvét Nagycsütörtökjén közvetítette.

                                                                     A TVS adás főcíme

  2001. március 11-én. Nagybőjt 2. vasárnapján a déli mise után a Római Katolikus Bazilikában.

               2001. április 13-án Nagypéntek délutánján a Rogériuszi Református Templomban.

”Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”

Sajtóvisszhang: A helyi írott sajtó nem tartotta említésre méltónak az előadást,  a Kolozsváron megjelenő keresztény kulturális hetilapban jelent meg az alábbi írás.

Németh Katalin ajándéka

Húsvéti ünnepkörünk jelentő állomása nagycsütörtök, a kétezer éve ekkor történt események a kereszténység egészének meghatározóivá váltak

A nagyváradi Tibor Ernő Galériában idén nagycsütörtökön láthatta a közönség Németh Katalin Jézus, a fájdalmak embere című lírai passióját, amellyel kimondatlanul bár, de új műfajt is teremtett, hiszen színvonalas lírai szövegek mellett ötször a Megváltó szavai (szövegei) is elhangzottak. Ezek segítségével tolmácsolta azt az üzenetet, hogy az önként vállalt szenvedés eredményezheti ugyan a test halálát, ám ennek dacára a lóélek máig sugárzóan él.

Sikerült átéreztetni a hallgatósággal, hogy Jézus, az ember a legszörnyűbb dolgokat is kész vállalni azért, hogy felébressze az emberekben a lélek iránti igényt. Mindezt a magyar irodalom hat költőjének verseivel. Így hallhattuk Dsida Jenő, Sík Sándor, Gyurkovics Tibor, Reményik Sándor, Pilinszky János és Fáy Ferenc költeményeit. Utóbbiról sajnos nem sikerült többet megtudni, Németh Katalin is csak ezt a versét ismeri.

A lelkiség-erősítő előadás, melynek során Bach Máté passiójának záró(gyász) kórusa szolgált aláfestésül, tér tervezője Trifán László volt, a Tibor Ernő Galéria alkotócsoportjának tagja.

Tüzes Bálint

Vasárnap

 

---

[1]  Az előadáson a szerzők neve és a versek címe nem hangzik el.

[2] Anélkül, hogy ezt előre megbeszéltük volna, a Keresztútnak éppen ennél a stációjánál megszólalt a Római Katolikus Bazilika harangja.

Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (19. rész)

Szemelvények és képek A mi színházunk című könyvünkből (19. rész)

Előadóestek, szerkesztés, zene.

Miért mond valaki verset? Miért érzi szükségesnek azt, hogy több hónapos  felkészüléssel, olvasással, tanulással elkészítsen egy műsort, amire csak néhány tucat ember kíváncsi? Ilyen és hasonló kérdésekre csak azt a banális választ lehet adni, hogy azért, mert mondanivalója van. Igen, egyéni szemlélettel, egyénileg választott témával, költővel, íróval, publicistával és saját művészi hanggal kíván szólni a szülőföldről, a hitről, a nemzetről, a hazáról és a világról. Németh Kati az önálló előadóestjeinek összeállítására sajátos módszert dolgozott ki. Ennek a vezérfonalát mindig a mondanivaló és a téma határozta meg. Ez a „műsorban gondolkodás”, ami azt jelenti, hogy a kiválasztott témával vagy költővel kapcsolatban minden hozzáférhető anyagot elolvas, hogy hiteles képet tudjon alkotni és felmutatni. Ez csak akkor lehet, ha az előadóművész nem a csontig lerágott, politikailag naponta idézett versekkel szól, hanem megkeresi azokat a gyújtópontokat, amelyek ott parázslanak, melegítenek az életmű egészében és annak a leglényegesebb gondolati elemeit hordozzák.

A hat önálló est három nagy témakörhöz kötődött:

- Erdély és a szülőföld,

- a hit és a kereszténység misztériuma,

- az ember  társadalmi és kozmikus léte.

 Mindehhez a verseket úgy válogatta, hogy ezek a témák valamilyen szinten minden műsorában fellelhetők. A műsorok terjedelmét az a jól ismert pszichológiai törvényszerűség határozta meg, hogy az ember koncentrált figyelme legfeljebb 50 percig tartható fenn. Valamennyi műsor ezen a kereten belül volt.

Eldöntendő az, milyen szerepe legyen az irodalmi műsorokon a zenének, milyen elvek alapján válogasson az előadó a zeneirodalomból? Mi az, ami József Attila, Pilinszky János vagy Dsida Jenő költészetének érzelmi világával a leginkább összhangban van, vagy azokkal kapcsolatot teremt Olyan zeneművek kiválasztása, ami hangulatilag, érzelmileg közel áll az előadott versekhez és azok gondolatvilágával egyező asszociációkat válthat ki a közönségből. Az  egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogy a két hangsúlyozottan Erdély tárgyú műsorban a népdal legyen a domináns zenei elem. Ugyanígy magától értetődő volt, hogy a Jézus, a fájdalmak embere, című lírai passióban  Johann  Sebastian Bach Máthé passiójának  monumentális befejező kórusa, a Kyrie szólal meg. Élő  zenei kíséretre az Erdély témájú műsorokban, majd a Pilinszky esten került sor, utóbbin Kosztin Szabó Éva, a Nagyváradi Filharmónia hegedűművésze Johann Sebastian Bach: d-mol partitájából játszott részleteket.

Hogyan és mikor szólaljon meg a zene? Figyelembe véve azokat a pszichófiziológiai törvényszerűségeket, ami az érzékeléssel és észleléssel szorosan összefügg, elvetettük azt a rossz divatot, hogy a verssel egyszerre  zene (vagy bármilyen más hanghatás) szóljon. Két ugyanarra az agyközpontra ható inger ugyanis egymást mindig gyengíti vagy ki is olthatja. Ilyenkor az ember vagy az egyikre, vagy a másikra figyel. Egyes színházi rendezők a színpadi hatás felerősítésére átvették a filmművészetből  a kísérőzenét, és nem számoltak azzal, hogy a hanghatás felerősítheti a vizuális élményt, de a szövegmegértést nem. Annak csak akadálya lehet. Az nem segíti a költői üzenet befogadását, sem az előadóművészt, ha a szövegmondás alatt zene szól. Még a legjobban választott kísérőzene is, csak csökkenti a vers befogadásának intellektuális képességét, és összemossa a különböző érzelmeket. Ezért mi úgy gondoltuk, hogy a zene vagy a műsor kezdetén és az egyes szünetek között az érzelmi hangulat, a befogadó készség megteremtésére kell szolgáljon, vagy ha népdal, külön része kell legyen a műsornak.

Gondolatok, felkészülés, műsortükör

A színház kollektív művészetével szemben a pódiumon egyetlen embernek kell megteremtenie a katarzist. Minden műsor többhónapos felkészülést igényelt, ami az életmű megismerésén és a versek kiválasztásán túl, az előadandó szövegnek  aprólékos kidolgozásából állt. Itt nem lehet sem a dramaturgi munka hiányosságaira, sem a rendezőre, sem a partnerek hibáira hivatkozni, hiszen minden   az előadó-művész munkájától függ. Ez azt jelenti, hogy a művész egyedül dolgozik a felkészülésnek minden szakaszában, egyetlen műsorba sűríti  elképzeléseit, gondolatait, a választott költőről vagy a választott témáról.  Minden műsor koncepciójának vezérfonala, hogy abból kiderüljön,  mi az előadó  véleménye a költőről, miért fontos, hogy éppen a választott költő verseivel valljon a világról. Miként hangolódnak össze, rezonálnak a költő versei az előadó érzelmi világával. Olyan verseket választott az életmű egészéből, amelyek megfeleltek ennek az alkotói szemléletnek. Azért, hogy a költői szöveggel azonosulni tudjon és az áthatolhasson az előadó lényén, minden verset  kézzel leírt, és azokat, akár egy drámai alkotást, egyenként is felépítette  versmondási szempontból. Külön bejelölte azt, hogy egy adott műsorban vagy egy adott versben  hol vannak  a „drámai csúcspontok”, milyen legyen az előadás ritmusa, a szünetek, a hangsúlyok  Szempont volt annak rögzítése, hogy melyik vers  hordozza a három részre tagolt műsorokon belül a legfontosabbnak tartott költői gondolatot az emberi létről, az embernek az univerzumbeli helyzetéről. Nyilvánvaló, hogy az olyan versek, mint Pilinszky János Apokrif vagy József Attila Eszmélet című verse az előadóestek csúcspontjai voltak. Teljesen egyedül készült fel az előadásokra és a zenét is maga válogatta.  Trifán Lászlóval  konzultálva döntött az előadás képi világáról. A műsorokat magam is csak a főpróbán láttam és ott jegyeztem le azokat az észrevételeket, amit az egyes versek előadásával, azok ritmusával, hangsúlyaival kapcsolatban fontosnak találtam. Ezek igencsak szigorú kritikai megjegyzések voltak, amit ha helyesnek vélt az előadó,  beépített az előadásba.

                                                                        *

Minden pódiumműsorra meghívót készítettünk a Literator nyomdában, amin egy a témához kötődő mondat mottóként  szerepelt. A továbbiakban az előadóestek műsortükrét közöljük. Úgy gondoltuk, azok számára, akik ez iránt a műhelymunka iránt érdeklődnek, három műsornál részletesen is bemutatjuk azokat a dokumentumokat, amelyek az egykori jegyzetlapokon szerepelnek.

Néhány előadóesten hang, illetve videofelvétel is készült. Ezek  nem  csúcstechnikával készültek, de dokumentum értékűek. Azok számára, akik e könyv elolvasásán túl, szeretnék e műsorokat meghallgatni, talán érdekesek.

Valamennyi előadóestre meghívót vittünk a helyi sajtónak. A sajtó reakcióját minden műsor bemutatásánál Visszhang címmel közöljük.

                             TAVASZ ITTHON ÉS MINDÖRÖKKÉ

       Montázs Bokor András írásaiból, erdélyi magyar népdalokkal.

     „Teremni csak ott tudsz igazán, ahová a gyökereid kötnek. És teremni                 köteles      vagy akkor is, ha megszökött alólad a föld”.

                                                                                ( Bokor András)

Két évvel a halála után, 1996 májusában  került bemutatásra a korán elhunyt és rendkívül eredeti hangú, sajátos világlátású publicista barátunknak Bokor Andrásnak a Két némaság között című könyvéből összeállított műsor. Az anyagot jól ismertük, hiszen az írásokról nem egyszer már az őket ihlető gondolat születése idején is szót váltottunk, majd később Németh Katit kérte fel  kötetének a szerkesztésére. A szerző több száz írásából egy olyan montázs készült, ami híven tükrözte a Bihari Napló egykori főszerkesztőjének haza és szülőföldszeretetét, mélységes kötődését .ehhez a földhöz.

Műsortükör

Éhe és csömöre a szónak

Van hatvan sorom

- Repülj madár repülj (Népdal)

Adj esélyt!

Nem vagyok hajlandó félni

 - Ha folyóvíz volnék (Népdal)

Emberszagot érzek

Társkereső

- Szivárvány havasasán (Népdal)

Rög a röghöz

-Erdők, völgyek, szűk ligetek (Népdal)

E földben gyökerezünk

Erdély Erdélyben van

Tavasz itthon és mindörökké

- Elmegyek, elmegyek... (Népdal)

És mégis való igaz

Előadás: 1996. május 30-án a Tibor Ernő Galériában.

                                 ”E földben gyökerezünk”

Sajtóvisszhang:

In memoriam Bokor András

A kiváló publicista, lapunk néhai főszerkesztője csütörtökön lett volna 45 éves. Két éve már hogy nincs köztünk. Tegnapelőtt egy kis műsor keretében emlékeztek meg róla a Tibor Ernő Galériában. Németh Katalin Bokor András írásaiból olvasott föl mély átéléssel, néhány székely népdal eléneklésével teremtve hangulati ívet a szövegek közé, amelyek jobbára a szülőföld szeretetéről, a helytállásról, a gyökerek tiszteletéről, a szeretetről, a barátságról szóltak a szerző elkötelezett humanizmustól áthatott szókimondó modorában. Sajnos, csupán kéttucatnyian voltak kíváncsiak a különben kissé szomorúra sikeredett  rövid fölolvasó-emlékező műsorra.

(D.L.)

Bihari Napló